Lukács Iza: Agónia

Én a farkas vagyok. Isten fekete
Bárányának elnyűtt bőrébe bújva.
Bűneim és csapzott hitem vetem le
S utolsó utamra indulok - újra.

Üldözöm és falom a mámort,
Hogy gyáva gyönyörökkel telve
Köpjek ki majd mindent, mi vád volt,
És sirathassam estelente.

Elém korlátot emel a hajnal.
- Éjjel él mind, ki szabad fenevad-
Zengve zavar fel villódzó zajjal,
Csöndemből csak kiragad, s benne hagy.