Flórián Tibor: Az idő egy pillanat

Mint az esőcseppek: üreget vájok,
s áttörök hidegen a világ falán.
Gyönge vagyok, de nem temet el árok,
kihajtok zölden az élet hajnalán.
Roppant gyökérrel a bús mélybe növök,
s pokolra szállok lázas-mezítlenül,
a vágyam ezer és életem örök,
tündöklöm a sárban is szeplőtlenül.
Sziklák s kövek porladnak lábam alatt,
a hold és csillagok vállamra ülnek,
törpe a tér, s az idő egy pillanat,
lehullnak a napok és megkövülnek
a percek, a hegyek az űrbe hullnak,
vihar és végzet tombolnak köröttem.