Jóna Dávid- Szentjánosi Csaba: Gazduram 2017. november

Ősz, talán lapjaink is elsárgulnak egyszer és
a betűk súlyától leesnek a minket olvasók szívébe....

Gazduram
 
Október játszik a levelekkel,
az ablak üveghangfalán rezeg
a hangos csönd,
fejhallgató a fülemen, ami mintha fázna,
pedig a lelkem fázik-
melegítem a zenével,
olvasom versedet-még jó, hogy
a versek nem fagynak rá
a monitor-szélvédőjére-
de majd a betűk fűtőszálai felmelegítik,
 
tudod Gazduram, azon gondolkozom, hogy
mióta is írunk egymásnak,
ahogy nevet adunk az érzéseknek, a dolgoknak,
történeteinknek, történelmünknek,
ahogy Isten rábízta az emberre, hogy
nevet adjon az állatoknak, a növényeknek,
…ilyen az utunk, a költő útja, olyan
mint a felfedezőké,
felfedezi a dimenziókat, amik úgy élnek
síkjainkon, mint orrszarvún a nyűvágók,
 
október, nagy testvér október,
ahogy nézi kezünket, amíg írunk-
minek látja?
Duna-ér, Tisza-ér…ahogy nyitom
az ujjaimat…becsukom…nyitom…
Magyarország növekedése-csökkenése
a háborúk után…félelmetes játék ez:
ahogy nyitom-zárom…
 
őszi lovaglások,
a vessző-kantárszárával
vezetem a világ körül
körbe-körbe sétáló mondatainkat…
 
    Szentjánosi Csaba
    2017. október 3.
 
Gazduram

Hogy mióta írunk? Tizenéve. Vagy régebben.
Évszázadok óta, talán mindig írtunk, mióta a világ világ.

Oldalpillantásaink átmeneti melegségében, felhúzott térddel keressük az
egyensúlyt.
Szezonális félelmeink pedig a versekben különbékét kötnek. Időről időre.

Hol ízekre tépünk, hol gubancokat szálazunk,
van mikor gyufaszálból építünk tornyokat. Jó ez így, jó ez így...

A banális öntudatlanság és a rögeszmék ellen a képzeletünk a válasz.
Büszkeségpajzs, ami valójában egy közös menekülés. Igen, menekülés.

Mennyi mágnes: közte exkluzív ajánlatként a komfortos kereszt,
s a fájdalommentes szögek, hozzá korhű pátosz, amit csak akarsz, amit csak
hallani akarsz.

Mint rettentő hidegben, ha megállsz: megfagysz,
kegyelmi forróságban vért köpve hajolsz a földig… a szétfagyott földig.

Nincs barátom öröklét, se Isten, se más szervezőerő, csak a nagy rohadt
hómező,
amiben nyomokat hagyunk… ha egyáltalán hagyunk.

    Jóna Dávid
    2017.10.04
 
Gazduram
 
Ősz van. Tegnap jöttünk meg Plitvicéről,
annyi zene-kép-hang volt ott,
 
ahogy a Naplómban írtam:
 
A szikla hasfalán barlang-köldök.
A mélység-szemérmét eltakarják a fodrozódó hullámszoknyák.
Plitvice: a víz játszótere.
Milliónyi fa, gyufaszál-testükön lobognak a levéllángok.
Mint egy Zarándokhely, most látni csak, hogy a zarándokok, milyen pompában éltek, mert ilyen helyért érdemes lemondani mindenről.
 
aztán rám csapta az ajtót, ami várt itthon:
 
Elment Tamás (Atyai Barátom, író), 87 éves volt…
 
borzalmas fájdalom, úgy megütött,
reszkettem, mint aki mellett elrobogott
az élet 87 vagonnyi vonata….
és csak álltam a döbbenetben,
talán a végtelen reflektora ahogy rám nézett,
és mozdulni sem tudtam ettől,
míg a Tamásemlékek lassan, óriási erővel,
életnyi-erővel elhúznak innen, onnan…
 
ősz, sápadt most a lelkem,
csak Plitvice színei vannak rajtam,
10 órát aludtam…talán az ősz aludt bennem,
hogy farkasai kikaparhassák
az elrejtett reményt….nem tudom,
 
most csak….most csak fogódzkodom
a klaviatúra-párkányában
az internet-szakadéka felett….
 
    Szentjánosi Csaba
    2017.10.08.

Gazduram

mondod, hogy elment atyai barátod…
87 vagonnyi teher,
hallgatlak; sőt még a szótlanságod is hallgatom,
magammal hozott hiányoktól a szív félrever,
a könnyes kéztől nedves a kép hátoldala,
a csendemben gyűjtöm könnyeid,
mint szemerkélő esőt a hullámpala.
 
ilyenkor tettetünk megértést, együttérzést, részvétet,
pedig csak saját érzéseinkből érthetjük a másét,
a lehántolt kérgű pusztulásért
önzésünk és félelmeink toronyháza felel,
most van, hogy elmész messze vagy a mélybe,
de tudom, hogy a közös sorsba visszaérkezel.
 
a sötétben válladra teszi majd a kezét a barátod,
ha látni akarod, becsukod a szemed, és látod,
puha lesz a szorítás, mikor ünneplő hazugságaitól szabadul a szív,
újragondolt mosolyra, új értelmet kapó szavakra
lel a benned lévő mesterdetektív,
és ettől kapsz erőt, hitet, reményt,
az élniakarás a szentháromságba darál,
így lesz megváltód, s megváltóm
egy baráti halál.

    Jóna Dávid
    2017.10.09
 
Gazduram
 
Barátom, köszönöm!
Szeretem, hogy úgy
mozdulnak szavaid,
mint a polip-karjai,
és áramlatokat küldesz…
 
Tamás elment,
hiába gyors az idő,
nem bírja követni,
mert mindig fölbukik
az emlékekben,
 
Barátom, köszönöm!
Szobája falán Hemingway,
Nagy László fényképe
van kint,
a cigaretta füstjének ködéből-
mindig képes volt
tiszta szavakat mondani,
 
utolsó nagy mohikán volt,
ő még harcba szállt egy emberért,
egy versért,
dördültek szavai,
karizmatikus ember volt,
ugyanakkor a napsugarat
képes volt a lélekre kenni,
olyan mély kútja volt
a lelkiismeret,
hogy fölhúzta belőle
a szenvedés bocsánatát,
 
Tamás, megint üres marad
egy szoba a szívemben,
ahol barátom
egy országot megvendégelt.
 
    Szentjánosi Csaba
    2017. október 13.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf