Bátai Tibor: nem szűnő

           Szokolay Zoltánnak, barátsággal
 
szánalmas ösztönöd
cserbenhagyott
eltékozolt az erőlködő remény
vértolulássá vált a túlhasznált erekben
a szív
ártatlan gyepűvidék lett a szülőfölded megint
hiábavaló áldozatba bicsaklott

csonkolt hitetlenkedésed nem szűnő
fantomfájdalom