Gavallér János: Hallucináció

Reményeket álmodik a nyomor.
Nincs, szaladgál hidegrázós agyban,
félelmet generál kalodás hintó,
minden olyan kicsiben, mint nagyban:
Hangyát taposnak győztes hatalmak.
Agyba ültetett mag, csírázó hit
burjánzik: Egyenlőtlenek álma
válhat valóra, míg kopírozott
gondolat él a paradicsomban!
Felfoghatatlan tudás gyümölcse
foncsortükörből vigyorog miránk,
semmi sem úgy van, ahogy elmondják,
csak illúzióban ringatott lét
térdel le álság-hatalom előtt.
Gyermek álmok valóságában él
a megronthatatlan tisztaság és
hamis törvények kényszernappala
növeszti gyilkos-csaló haszonná.
Hagyjuk, hogy kézen fogva vigyenek
a pokolba. Korhadó fák alatt
hamvából éledő élet magokat
írt a rendszer, mert mindent sorba szed,
rabláncon vonszoló pirulákkal
csicskahadba állítja szerelmed,
mocskos szabadság-ukázt gyártva,
kutyáját uszítja az érzésre.
Nem kell, hogy a szíveddel láss, csak értsd
a sokszorosított vezényszavakat,
hogy térdre tudj rogyni, ott és akkor,
amikor akarják.

2017.05.02.