Kapocsi Annamária: Nézet

Felsértelek, mint kés az almát
vagy meghámozlak, már nem tudom.
Lehámozok valamit, ruhát?
Vagy amit lehet?
Te erre,
én arra,
s Ő félreharapta a szavam.

Utállak:
Út állak, mondom - kiharcolom,
hogy így, vagy úgy legyen,
de végül, Legyen! Lesz:
tán utalom. De Nem!

Nekem utalhat, hogy segítsen élni…
Igen,
és végül
visszajuthatok
az utálom-ra

hogy biztos felsérthessen a gondolat,
mint alma a kést, egész a rozsdáig;
csak lenne már néha így!
Mi hiteltelenül igaz:
a gyenge (gy)őz,
és lassan sétálhat a fák alatt.