Kapui Ágota: Tájkép

Az ősz hajában sárgul már a szalma
Színezüst szálon pókláb lengedez
Szélfútta ágon bólogat az alma
Csípős a reggel, ködöt permetez

Úgy fáj a bőség, amit ez a táj ont:
A szőlőfürt az asztalon ragyog
A szédült nyár a teljességre vágyott
S eljöttek érte penge-kék fagyok

Növények múltja: elhervadt kocsányok
Indák és vesszők hantján leng a füst
Enyészet-kévén felcsapnak a lángok
Gyümölcszamatot dédelget az üst

Az ősz hajában szerelem-bogáncsok;
Csak tépi hosszan, kuszálja a szél
Kifosztott földek, szántás-húzta ráncok –
A hegycsúcsokról integet tél.