Káldi Zoltán: Torzó

a tiszta félelem akár egy pince
riogató hívogató giccse
majd meztelen mélysége méreget
nem sérteget és nem is kéreget
fogak és karmok nélküli barbár
az elfolyó tükörszilánkokban
egy aranyért szentséget áruló
szótlan mosolygó uzsorás kalmár
egy ezüstben fürdő kacagó korcs
a máglyára épített lángokban
teremtő és pusztító képzelt árny
az idegrendszer vélt kuszaságán
kínzó szerelem epekedő vágy
az élet burjánzó kurvaságán
a kecskelábak dobogásától
lüktető szívizmok rándulása
és a nádsíp férces dallamából
eredő józanság ájulása

a tisztább félelem megtestesít
a legtisztább félelem bevégez

mint mohó étvágy a lélek kérgén
és tüdőcafatok a bordákon
maró rozsda a csillagkorláton
lábat lógató víg emberfélén
egy csend vizein zajongó rémkép
egy nihilbe hajló alteregó

a tiszta félelem most mégis egy
szélesvásznú álmaimon korzó
vállamon pihenő sötét hollót
elriasztó szeplőtelen torzó