Szécsényi Barbara: Szeánsz

Egyformán bolondok voltunk.
Mint gyermekkorunk bogarait,
ízekre szedtük a csendet;
versenyeztünk turbó-memóriákkal, gyilkolásig.
(hiányzik ez a halál-közel)
Nem tudom, játszol-e még
lélegzetvételekre is pontosan emlékezőt,
- vagy ezzel is magamra hagytál.

Egyszerű szeánszokon (megint halál-közel)
gömb nélkül tudtuk a búcsút, gyakoroltunk,
sokszor egyszerre kattant bennünk
taps és sikoltás; hisz sosem tudtuk,
melyik elhatározás lesz igaz és végső,
vagy kell-e döntenünk egyáltalán.

Megmaradt tébolyaimmal sokszor gondollak ide.
Furdal és dühít hányféle neveződ lehet
másokkal közös, mennyit ismersz.
Megy-e nélkülem is a szeánsz, vagy
kisimult tenyérrel tolod el magadtól
kisded búcsúink; - álmodsz-e azzal, hogy
ölemben alszanak?