Varga Rudolf: EGYÉBKÉNT

Egyébként.
Egyébként a mi
utcánkban is lakik egy
hülye humanoid
már nyolcvannégy
októbere óta.
Amúgy.
Amúgy, azt mondják,
fizeti rendesen a lakbért, már
nem vedel vödörszám
pálinkát, nem ordítozik, nem
dübögtet éjszakánként harci
indulókból, verbunkosokból  átírt
diszkózenét. Két kiló
jattot ad a postásnak
ha az kihozza
nyugdíját,
meg a segélyt. Egyszer
már én is beszéltem néhány
szót a szakállas
szörnyeteggel,
persze,
persze csak amúgy,
izé, hogyismondják,
telepatikusan az üveggöngyölegvisszaváltóban,
mert hébe-korba
én is szoktam vele találkozni
harmadiktípusosan a parkban,
amikor sétáltatja
azt
az
alattomos,
sátánfejû kutyáját,
azt a rémdögöt,
aki
egyébként szintén
egy
elcseszett ufóféleség
vagy
valami ufóiparitanuló.
Et cetera, et cetera.
Egyébként.
Egyébként, amúgy. Amúgy,
tulajdonképpen teljesen
mindegy.