Reményik Sándor: Válás félelme

Ó, Nemzetem!
Olyan egy voltam Veled, olyan egy,
Mikor az Ítélet lavinaként
Rádmennydörgött, s megállt tetemeden
Akár egy Hegy.

A föld alatt
Kínok katakombáiban
Olyan egy voltam Veled, olyan egy,

Talán mert eleitől fogva,
Az volt a lelkem szokott élete,
S katakombák és kínok útjait
Előbb jártam, mint Te.

S lehet, hogy elválnak majd útjaink,
Amikor Te visszanyert színeiddel
Kilépsz a sírból diadalmasan –
S én maradok fakón a föld alatt:
Színtelenül – örökre hangtalan.

1938. október

szozattv


szozat a tiszta hang Rátkai 10 11 TriaNON harangja EST attila1017 szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf