Dezső Márton: FAKULÁS

    A vonónyomok nem álltak össze
vonásokká arcomon,
hegedűvel veri Isten
a botfülűeket.
 
    Gyerekkori képeken
legalább vagyok valamilyen:
vigyorgok függönyök és kárpitok
könyörtelen mintázatában.

    Határ mentiségem velem született,
- akár a bokasüllyedés -
de mióta nem kell papír Szlovéniába,
megerősödtek a lábaim.
 
    Rédicset be, Zalaegerszeget kijártam,
Pesten csak kóvályogni tudok,
és van, hogy a névtelenség naposabb
oldalán süttetem magam.