Káldi Zoltán: LÁZÁR
mikor egy angyal száll alá
csempék rideg bohózatába,
hol hasad meg az égbolt?
szárad már a pacsmagolt vérfolt,
miközben csontig felemészt
a magával ragadó, ócska téboly
– csupán csak lázálom, Lázárom.
mikor egy angyal száll alá
neonfények éles anzikszába,
sebeinek súlya mennyit ér?
ingó remény az, mi kísért,
amit penge és szúrás ígér
jódvörös, meztelen testén
– csupán csak lázálom, Lázárom.
mikor egy angyal száll alá
a vesztőhely folyosóira,
ki cselleng az oldalán?
a fehér köpeny vad oltalmát
csüllengő álmod hordja át
befáslizott, gizgazos éjszakán
– csupán csak lázálom, Lázárom.
akár Kafarneumban,
míg koldulsz és gyógyulsz,
borzadva bensődbe bódulsz
s arcéleddel felém fordulsz.
mikor egy angyal száll alá,
ki veszi őt a szárnyai alá?