Bíró Rudolf: Infinitum

Odakint üvölt a zene, bent a szokol,
Szinkronizált szöveg a nyelvemen,
Énekkar a torkomba már hangol,
Parketta ropog, lábam nyergelem,
Az ablak reszket, szorongva nyílik,
         Majd lassan, magamba
               elszámolok Tízig.
                           Tíz!

Tíz perc séta csupán a holnap,
Hol kolduló lelkem kalácsot kér,
Az üres szívkamra nem konghat,
Lennék galamb, Te pedig templomtér,
És minden órában kongatva benned,
               Az idő múlása,
                lehet e kezdet?
                          Igen!

Igencsak közhely, mikor a köztér
Bódékból foltozott ünnepi szoknya,
S a két feles között megbújó öszvér,
Vala' nemzeti hős, most csak cimbora.
S nemzetünk (h)őskora pohárban pang,
               Egy kislány kezében
                Elfújt pitypang,
                       Hervad.

Hervad a csokor, vázába fullad
Családfa lombra kap, de belül rothad
Születést ünneplünk, (nem tom, sokadik,)
Üres kezek nyúlnak, mert vannak jogaik.
Öröklött kenyérből nekem is odahint.
            Mindenki bent van,
              Csak én vagyok
                     Oda-kint.

szozattv


szozat a tiszta hang Edelsheim Gyimesi Laci könyvbem SajóPlakát 1 bevonulás szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf