Czipott György: Szívem mögé

megpörkölődve
szív mögé hullnak
kisded szavak.
folyékony izzás
súvadó szemhatárú múlt.
kaparásznak már
bebábozódott jóslatok
és fekete szirmok nyílnak
pokollá savanyult égben.
forrásvizek visszacsuklanak
tisztafényű üregeikbe
s akárha büdös levegőt,
körénkböffennek
lejárt szavatosságú jelent.
hisz ereinkben már
megkevesültek mind
magabízásunk ajándékai…
megpörkölődve
szív mögé hullnak
anyánk cukros szavai
s kancsókavirágok nyílnak
arcmássavanyú égben.
nekünk már csak
kimért büdösű légszomj.
nekünk már vak,
tegnapig csukló forrásüreg.
hadonásszunk hát leköpött napba
szélmalmos kezeinkkel,
hátha megcsillannak
takonnyáolvadt szárnyaink!
…
megpörkölődve,
szíved mögé zuhannak
gebedt szavaim.