Nagy Sándor: Akit magam

Be sem szívott, bezöldült, mint egy mátrix.
Ó, Hora, lehetett ez egy egyéjszakás kaland,
amit kinéztél a télből, de belé láttál mást is,
hogy nem vesszük be, mint egy Forma 1-es kanyart.

S nézd, reggel újra zöldül, lenéz ránk a nyárfa,
mint dagadó hullám, amire ráállnak a surferek.
Néztük, hogy a szomszédnő saját lányát leanyázza,
hogy az apjához is kölzöne –és egyéb ötletek-

Akár taposóakna, vagy, de nem láthatlak: nyista.
Mire megnevezlek, máris más formában andalogsz.
Egy nyarat zárva hagysz, hogy a tél megint kinyissa,
s csak alszol és felébredsz, mint a hajnalok.

S legyél a vers tagadója, egy rímben kósza vérrög.
Mint karbantartási hiba, gond gondra játsszon közre,
mert belém látod azt is, ami amúgy is belémköt,
hogy minek hívjam azt az istent, akit magam raktam össze.