Payer Imre: VISSZHANG AZ ÁRNYÉKBAN
Itt minden árnyékban van. Ide nem hatol a fény.
A víz színén szó visszhangja bugyborékol.
Mélyben terjed hangtalan hang:
– Ütni, ütni, vigyázni.
Rést ne hagyjak, ki ne üssenek.
Folyamatos a nyomás.
Egyszer kihagy a figyelmem,
abban a pillanatban
kiütnek, lenyomnak.
Ütni, ütni, vigyázni.
Nyomás. Nem hagyom.
Ütök. Vigyázok.
Ezért születtem.
Ebbe a közegbe.
Arra biztattak, készüljek.
Hogy edzem magam
a Nagy Mérkőzés előtt.
Mikor végre elkezdhettem,
letiltottak, kizártak.
Rájöttem, eleve így döntöttek.
Nem vehetek részt.
Sorsom az igazság pillantása.
A fénybe te nem léphetsz. Ha mégis belépsz,
kiűznek a fényből.
Nyitott szemed tenger mélyébe süllyed –