Reke Balázs: pohár

nappal formálom magam
kötésben lévő anyag vagyok
hús vér és zsigerek –
szálanként lebegnek az alkotás
szövőszékein

éjjel megálmodom magam
folyékony forma vagyok
vágy ábránd és düh –
szálanként lebegnek az alkotás
szövőszékein

s néha formátlan anyag vagyok

egy pohár előttem
tökéletes valósága formának és anyagnak
a pohár üres –
rajta tegnapok matt szájnyomai
néha úgy érzem
pohár vagyok