Simon Adri: [talán még mindig…]

talán még mindig megfordítható
a számba tartott hűvös puskacső
mögém a szégyen omló gödröt ás
és puszta sár az alja puszta kő

ma úgy ereszkedik az alkonyat
közénk akár a nyíló félelem
a visszatértek s nem vártak közé
egy agyonlassított felvételen

halálraítélt szürke arcaként
torzul szilánkossá a szemhatár
halkan zsebébe nyúl a fájdalom
összpontosít becéloz eltalál