Varga Rudolf: VARGABETŰK
Könnyet szitál valami
vaksötét átok,
mágnespatkó roppan,
kettétört Kárpátok,
tarkónlőtt jövő
teteme hullik
a felperzselt gyepre,
nyitottszájú vércse
az idő, folyik,
folyik Duna, Tisza
vére,
legendás
törvények Hunniahomályban,
Kárpátok ölelő
mágnespatkójában,
vargabetűk a nyirkos
időben, sáros
utakon, örök
vándorlásban,
örök,
országos télben,
csontigolvasztó,
szitáló cigányesőben,
hol, mint az isiász,
fáj, sajog az ország,
keserű kenyér, néma
koldusok, vak, sánta
kutyák Óperenciája,
századok nyírjesében
visszajáró,
akasztott
lelkek, hunok, kurucok,
törött-tekintetű,
bujdosó
betyárok köpködő
csárdájában könnyeznek az
ócska szentek,
az ég
angyalkái, a
gyilkos időben,
az árulás kaszinójában
ezenközben
ropják a táncot
a politika primadonnái.
*
Vargabetűk a nyirkos
időben, sáros utakon,
örök, országos télben,
csontigolvasztó, szitáló
világcigányesőben,
hol, mint a
reuma, az isiász,
fáj, sajog az ország,
néma koldusok, vak,
sánta kutyák
Óperenciájában
századokon
visszajáró lelkek,
hunok, kurucok,
rabló betyárok
köpködő csárdájában,
a gyilkos időben,
hol torkot szorít
a tehetetlenség,
eltévedt, céltalan
járással visszaballag,
ahonnan jött az
ország, örök
Ázsiaálmában.