Udvari Gyetván A. József: Csikós

Künn a pusztán öröktől él,
esti szellő róla mesél.
Ősapái szent halottak,
éltetői fénynek-napnak.

Nincsen földje, nincs határa,
ménes-karám a hazája.
Borzas puli hű kedvence,
délibáb a szerelmese.

Ezredévek nevelték őt,
megérti a vihart, felhőt.
Regét olvas az egekből,
ábrándozik szent jövőről.

Csillagmezőn, égi pusztán,
gondolatban Hadak Útján,
lelke száguld Turul szárnyon;
ő itt lenn él, Hortobágyon.