Jagos István: Mit érnek évek?

Mondd, mit érnek évek,
ha percek hoznak csak mosolyt?
Elkoptak mind a térdek,
gyászénekem vérbe fojt.

Nézd, ahogy üveggé válik
egykor szerelmetes szép szemem.
Koldusarc tükörfala mállik,
kézfejemben dac-szeged.

Tövis lett hát ajándékod,
homlokomra úgy teszed,
mintha ez lenne az utolsó nap,
mikor megérint majd szép kezed.