Szombati-Szabó István: Lavinák éneke

Voltunk mi is a magassal rokon
Mikor, terültünk békés ormokon
Nyugvó, erőtlen, zajtalan, szelídség,
Megannyi külön, szikrás hópehely.

Valaki járt ott s nem hiába volt.
Rúgott? Elbicsaklott?… Ám egymásra tolt
Millió pehelyt, egy kis marék havat csak,
s már robogott az omló lavina.

A csúcs-rokonság akkor megszakadt,
De ami hó volt, együvé tapadt;
Eggyé tömörlött millió különbség,
Amíg az romokról alázuhant.

S itt lent a csúcsokról csak álmodunk,
Most lent vagyunk, mert lavinák vagyunk.
A lavinák csak mélyben lavinák.
A szakadékból vissza nincs felút.

Itt már veszett kincs: csúcs, hegyek, tető,
De itt, e mély, ez nem pihentető.
S a lavinákban vágyak erjedeznek
Fentség, napos tetőniség után.

E mélyben is tán tűz még ránk a nap,
S leszünk tavaszi áradt zuhatag,
Erek leszünk cikázva át a völgyön
S pároló köd, kik fölemelkedünk.

Roncs, törmelék és elsodort valók
Maradnak lent és maradnak halók
A halál mélye nekünk anyaméh lesz,
Mi a haláltól születünk megint.

S egyszercsak újra szálló hó leszünk.
S egyszercsak újra ormokon leszünk.
E mélyben indul csúcs-vevő erővé
A lerobajlott lavinás erő.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf