Prerau Margit: Kárpátok

Szomorú szépség.
Börtönzőn ölelik a hegyek
a falvakat rejtő völgyeket.

Apró faházak. Krumpli és zab.
Lenszőke, sápadt gyerekek
a sovány barázdák mellett.
– Itt mind éhesek az emberek!
Sorsukat esőkönnyezik a részvétlen egek.
Csak néha villan fel a nap sugára,
mint beteg anya sápadt mosolya…
Suttog a fűz. Csobog a patak,
melyből a nép nem foghat halat.
A hegyek fenyőerdőkkel szőtték ormukat,
mikből a nép nem dönthet fákat.
Sűrűség: Topolyák. Tölgyek. Gyertyánfák.
Ukránok: világos, tószemű emberek.
Sötét hatalom nehezül életük felett.
De lelkük már dacos-szilajjá keményedett.

[Minden pária nevében]