Jóna Dávid- Szentjánosi Csaba: Gazduram - 2017. május

Gazduramék még eltévednek a hónapokban, de verseikkel próbálnak irányzékba állni, hogy   Magyarországon a lélek-mindenségében hol is lehetnek....

Gazduram
 
Április. A betűk hólánca a gondolatokon,
a bizonytalanság mámorában kitör
az extázis,
mert azt hisszük, hogy minden felszabadító,
az „Erzsébet-híd: pántoknál felemelt melltartó”,
pedig talán fogadnak ránk az évek,
talán a vers is az elsőszülöttség jogán-
magának követeli a szavakat,
„pórázon a gőg”, pórázon a tigrisek-
járnak velünk összekarmolt házfalak között.
 
Április vége lassan…
mindennapi dolgaink: munka, tankolás,
vásárlás: ritmussá nevelik a szabályokat,
s amikor borotválkozunk, lehántjuk arcunkról
az idő álarcát,
belénk karol a gőz, addig ringat, hogy
kiesünk szerepünkből…és
a kádnak ajándékozzuk a törölközőt,
a hajszárítónak az áramot,
az áprilisnak valami hóbortos tudatot,
míg az időjárást felelőségre vonó hírek (megnyirbált valóság)
elfelejtik, hogy a Földön vendégségben vagyunk,
hogy illik tisztelni az esőt, a havat, a hideget---
(ha éppen nem mi idéztük elő
környezetrombolásunkkal), bármikor is jönnek,
 
mert a mindenség megosztja velünk a végtelent,
mert áprilisban, lehet ültetni verseket,
lehet gyomlálni mondatokat, lehet felásni a lapot,
lehet elgereblyézni a rímeket,
 
lehet egy nagy Ökumené—ahogy egyesítjük
szolgálatainkat,
 
a többi betűgallyat elvitték a képzelet-madarai,
hogy fészket építsenek a kimondhatatlanságnak…
(„bölcs kritikus” írná erre: Csaba, ez képzavar),
 
legyen hát április: egy nagy képzavar,
engem most ez nem zavar!

Szentjánosi Csaba
2017.04.23.

Gazduram

jégtáblák a folyó kanyarulatában,
barna kordnadrágban állnak a parton a fák…
könnyű árnyékok  fekszenek mélyaltatásban,
verbális pallós joggal fenyeget a féligazság…

örök harc, egyensúlytalanság,
reguláris seregbe lépnek a szavak,
álmukból ébreszti őket a kurzus,
hogy maguktól ne álmodozzanak…

gazduram, barátom, álmok őrzője,
hallgatni kellene, pedig hallgatni fáj,
a folyó hátán jégtáblák,
jeges lepedőt húz magára a táj…

Jóna Dávid
2017.04.25

Gazduram
 
A folyók viszik jégtábláikat,
mint bűneiket a zarándokok,
a város csak kimérten figyeli…
de az összes csatorna zokog.
 
Jégtáblákon utazik az április,
csak el ne olvadjon a remény,
amíg a kályhák bírják meleggel,
addig az idő, hiába kemény.
 
Jégtáblák: csak sarkkörökről
sodródott széttört sakktáblák,
míg a kamaszok csípős nyelvű,
kacér jégkirálynőjüket csodálják.

Szentjánosi Csaba
2017. április 28.

 
Gazduram, nem tudom
 
nem tudom, hogy jutottam ki,
s hogy mennyi vért vesztettem…
 
a héroszok zsoldja mögött ott a hinni akarás,
egy verset írtam, az igazat,
de az utolsó pillanatban törölni tudtam:
időben jött hát a kettészakadás…
 
nem tudom, hogy jutottam ki,
s hogy mennyi vért vesztettem…

Jóna Dávid
2017.05.10