Varga Rudolf: MINTHA MESE

Meghőköl. Ettől.
Meghőköl ettől a vidéktől.
Ettől a vidéktől mintha
mese lenne, még a vaskígyós,
szikrát, füstöt okádó acélbika
is meghőköl. Egetkarcoló
áramszedőjével mintha mese lenne,
messze elkerüli
minden inter, minden sziti.
Minden mese valóság,
minden való mese.
Rajtad kívül, Veronkám,
itt már se tér, se erő, mesék
falának repedéséből időtlen
pókként figyelsz, hálód
szövöd, káprázat kenderfonalát,
itt nem szól, nem szól semmi,
semmi telefon,
se rádió, mezőn túl, határ határán túl,
hol eltűnnek, feketelyukban
tűnnek el vadludak, olyan,
olyan ez, olyan
mintha mese lenne, ez a föld
már nem, nem is, nem is,
nem is létezik, égen túl
vezetnek poros
dűlőútjai, rajtad kívül
ide már
madár se jár, madár se,
tündökletes nagyanyám.