Diószeghy Tibor: Anyámhoz

Anyám, az nincs miről beszéltél,
sok meghitt, csendes délután;
egy ártatlan fehér világról,
mely emberszemek ablakán

hinti el fényét fogyhatatlan,
a szíven és a lelken át;
Anyám, még eddig nem találtam
utamon ilyen szent csodát!

Talán csak Benned élt ily álom,
s valónak mondta a szíved,
hogy vágyakból szőtt párnácskákon
boldog lehessen gyermeked.

S most száz emlék vérző sebével
köszönöm mégis álmodat,
mert fáj a seb bár, ámde mégis
hisz világodban „vén” fiad…