Iváni Zoltán: A Tejút
Valahol messze távol,
keletre fekvő tájon,
hol gyermekidőm színes álma él,
esténkint egy asszony jár tejért.
Áldja meg az Isten őt ezért,
s mindenért.
Kíséri hű kutyája,
s fülét ha megcibálja,
hűtlen fiával ekkor társalog,
akihez már nem mehet gyalog.
Vigasztalja Isten őt ezért,
s mindenért.
Kis kannája kezében;
a két fia eszében.
Ilyenkor szegény arról nem tehet,
elhullat kis könnyet és tejet.
Áldja meg az Isten őt ezért,
s mindenért.
És lassan, amint térül,
a táj is besötétül.
S hogy gonddal-bajjal eltipeg tova,
ezüstcsíkos lesz az út pora.
Áldja meg az Isten őt ezért,
s mindenért.
Nagy esti égmezőben,
anyámat keresőben
ha szemem csillagfénytől könnybe fut,
ó megy ott, hol ragyog a Tejút.
Áldja meg az Isten őt ezért,
s mindenért.