Czipott György: Imacserép

               Steffyért

súvad végső határ,
kétség guggol földre.
elcsempült imát már
mi ragaszthat össze?

mi van, enyészik,
csak nincsből hajt virág.
potyán karmol égig
önmeddő, csontos ág.

mit őrzöl, ereszd el.
föloldást ne remélj,
békélj meg kereszttel –

fölszegel napra éj.
sárral megkeresztel
csillagűrtúli mély.