Jagos István Róbert: KÖLTŐ ÉS IDEÁL

Nincs már annyi madárlátta,
ahány éhes száj vesz körül.
Fogakkal és fogatlanul
már a véres húsnak örül.

Tagbaszakadt kiáltással
tépjük szét a sovány jelent.
Közepette ki értené,
számomra ez mit is jelent.

Elment, hagyott, elmenekült,
vagy csak kokottá változott.
Holt apám vélik arra is,
mikor aranylón ragyogott.

Egykor szép volt: a Minden.
A rímek szerelemtánca.
Az ember, ki csak élni mert
Itten: Hetedhét országban.

Mára könnyed lábanyomát
eltaposták beste árnyak.
Légy átkozott! Légy átkozott!
Költőnek és ideálnak.