Oravecz Diána: Vegasban Azakiel
Egy öreg, őrült város, tele emlékekkel, amikhez sosem volt közöm.
Egy város, ami sosem alszik, így tudja elbújtatni a vándort fényei között.
Fájó, égő sebeimből rubinszínű vérem patakzik, az elvágott gyökereimből...
Gyerekként sirattam, de árulóként már csak egy nő néz vissza a tükörből.
Gyűrűm csörög, hamis bilincsként csattan a csaló csuklómon.
Őrangyalom, Azakiel szerelmesen, biztatva ölel át szárnyaival és szájon csókol.
Csak egy angyal szerelme menthet meg a bűntől és a kárhozattól,
Egy égben írott örök románc, amiért a Földön egy emberé sem lehet igaz a csókom.
Kedvesem Ő, kit nem láthat szemem, de sosem szűnik érezni a szívem,
Kire a bűnös városban leltem újra rá, kiért megcsalnám az összes földi hitvest.
Suttogva öleli át szárnyaival testemet, csak teliholdas éjszakánként szerethetem.
2009.11.04.