Sógor Zsuzsanna: Madaraim

a szavak melyekben bíztam mindig
most messze délre költöző madarak
a hanglejtés magányosan táncol
a hangok ereje el-eltűnik
függönyök redői közt
máskor úgy tépi őket mint
nyári vihar szele
nyitva hagyott ablak ázott selymeit

nem tör át monológok izzó szava
a báltermek zárt ajtajain

s a dialógus?

a csoda?

mely a szavak minimumával
a közlések maximuma?

a csoda struktúrája nem épül meg soha

messze délre költöztek a szavak
    mint a madarak