Móritz Mátyás: Elégia Édesanyánk halálára

Vacogó szívvel mellünkben, hírül adjuk most elestét,
a legnagyobb fájdalmat, a legnagyobb fájdalmak között;
arcunk elé vonva most a kezeinket és az estét,
    hordva kövekre a követ, és a rögökre a rögöt.

Megkoszorúzva emlékét, véres, göndör könnyeinkkel,
kire rávonta a fényes ég a legfeketébb fátylát;
fáj minden egyes rezdülés, és fáj minden egyes inger,
    Ő sem így képzeltje útját, hogy megtalálja az álmát.

Hiába kérdezünk bármit, de kérdezzük újra, mégis,
most, amikor a szívünkben az élet is csak szendereg;
mikor sírást hoz a szél, az eső, -sírást hoz az ég is,
    és mikor a könnyű földnél, kívánni többet nem merek.

Lehunyt szemünkön a hártya oly fehér mint e délután,
amíg magunkban motyogunk, -akár csak a gyönge vének;
puhatoljuk csak titkait, -minduntalan, -egymás után,
    átfázva és átvirrasztva, -veletek együtt remélek.

Várva: ébredjen az élet, hogy megeredjen a szavunk,
úgy idézve mindhalálig anyánk szemét, -anyánk ölét;
mikor sokszor a sötétség árasztja el csak az agyunk,
    aki a bánatunkban most biztos nem lelné örömét.

Csak a gyanakvó reggelek várnak és a vészes esték,
kezünk egyre súlyosabban mozdul, és mind komorabban;
érte, akit úgy szerettünk akár a vászont a festék,
    mikor nehéz megbékülni a halállal állva hadban.

Fejünk fölött éhes felhők falják fel az enyhe kéket,
nem volt senki ki drágábban, ki szelídebben szeretett;
mikor a szívünk magába fogadni másra sem érett,
    csak a hűvös csillagokat, -a hűvös esti szeleket.

Miről is beszélhetnék most, előttetek állva törten,
úgy épülnek bennem ezek a fájó, -rendetlen sorok;
talán ott jár már a csupa szépség között a gyönyörben,
    hol várja a hű szerelem, -magamban erre gondolok.

Nem találom a szavakat, -számból a némaság röpköd,
bennem a hideg szél táncol, a markos sötét kavarog;
kinek a Húgommal együtt össze a gyászból a legtöbb jött,
    kivel együtt a lelkemben én is könnyeket takarok.

Hiába minden szándékunk, hiába minden ármányunk,
Érte, akiből a balsors kihúzta az utolsó hasznot;
ki megmarad a szívünket átölelő szivárványunk,
    aki még a betonból is virágos kertet fakasztott.

2016 November 21.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf