Móritz Mátyás: Elégia Édesanyánk halálára

Vacogó szívvel mellünkben, hírül adjuk most elestét,
a legnagyobb fájdalmat, a legnagyobb fájdalmak között;
arcunk elé vonva most a kezeinket és az estét,
    hordva kövekre a követ, és a rögökre a rögöt.

Megkoszorúzva emlékét, véres, göndör könnyeinkkel,
kire rávonta a fényes ég a legfeketébb fátylát;
fáj minden egyes rezdülés, és fáj minden egyes inger,
    Ő sem így képzeltje útját, hogy megtalálja az álmát.

Hiába kérdezünk bármit, de kérdezzük újra, mégis,
most, amikor a szívünkben az élet is csak szendereg;
mikor sírást hoz a szél, az eső, -sírást hoz az ég is,
    és mikor a könnyű földnél, kívánni többet nem merek.

Lehunyt szemünkön a hártya oly fehér mint e délután,
amíg magunkban motyogunk, -akár csak a gyönge vének;
puhatoljuk csak titkait, -minduntalan, -egymás után,
    átfázva és átvirrasztva, -veletek együtt remélek.

Várva: ébredjen az élet, hogy megeredjen a szavunk,
úgy idézve mindhalálig anyánk szemét, -anyánk ölét;
mikor sokszor a sötétség árasztja el csak az agyunk,
    aki a bánatunkban most biztos nem lelné örömét.

Csak a gyanakvó reggelek várnak és a vészes esték,
kezünk egyre súlyosabban mozdul, és mind komorabban;
érte, akit úgy szerettünk akár a vászont a festék,
    mikor nehéz megbékülni a halállal állva hadban.

Fejünk fölött éhes felhők falják fel az enyhe kéket,
nem volt senki ki drágábban, ki szelídebben szeretett;
mikor a szívünk magába fogadni másra sem érett,
    csak a hűvös csillagokat, -a hűvös esti szeleket.

Miről is beszélhetnék most, előttetek állva törten,
úgy épülnek bennem ezek a fájó, -rendetlen sorok;
talán ott jár már a csupa szépség között a gyönyörben,
    hol várja a hű szerelem, -magamban erre gondolok.

Nem találom a szavakat, -számból a némaság röpköd,
bennem a hideg szél táncol, a markos sötét kavarog;
kinek a Húgommal együtt össze a gyászból a legtöbb jött,
    kivel együtt a lelkemben én is könnyeket takarok.

Hiába minden szándékunk, hiába minden ármányunk,
Érte, akiből a balsors kihúzta az utolsó hasznot;
ki megmarad a szívünket átölelő szivárványunk,
    aki még a betonból is virágos kertet fakasztott.

2016 November 21.

szozattv


szozat a tiszta hang GYG átad4 3 1 Gyóni 2. 170620GyoniGeza PozsonyiCsata Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo