Oravecz Diána: Tavasztalan

Néma vágyat táncolt, hamuvá sült erdők fölött a szél
A ráncok, mik csak gondok voltak, már egy őszülő kép
Pattogó tűzben a jégkristály mi vízzé majd köddé válik
Szelíd mosoly, dühödt vigyor, a tél mi nyárra vágyik
Kislány, ki csendben rázza a gömböt, benne pelyhek
Pelyhek alól dúdoló kép, évszakok: csúfak és szépek.

                                      2009.11.12.