D. Bencze Erzsébet: Madártávlatból
Hiába gyűrte maga alá az ősz
távolodó lépteidet,
most vigasztalásképpen
ibolyaszőnyegen
kínálkozik a tavasz.
Ha úgy tetszik,
madártávlatból szemlélem,
míg lenge selyemruháját
szétteríti halkan.
Lábujjhegyre se kell állnom,
így könnyebb lesz
a barkaágat megtalálnom.
Hónapokon át matatott a tél,
jégvirágom szinte megzavarodott,
olyan hosszúra nyúlt a csend,
lassan már azt sem tudta,
hol a kint és a bent...