Tóth Zita Emese: Csupán

Tenyérbe rajzolt vonalak helyett
Magamban hiszek,
Hulló csillagok zuhanásában
Sem várok csodát,
Pitypangot is úgy fújok el,
Semmit nem jelent,
És gyertyafényekben sem
Keresem, mi van odaát.
Mint összefonódott ujjaink
Ágazik szerteszét a mi, mint egész,
De az együtt töltött időnk
Csupán törtrésze ennek,
De nem törött, csak néhol
Elvész a rengetegben a lényeg.
Tenyerek, csillagok, pitypang, gyertyafények.
Aztán csend
Te
És én
Élet