Paál Marcell Herperus: Kabbala
Pár illat csak az örökkévalóság.
A feneketlen hiány szótalan.
Kibontjuk az unalmas Szamszárát,
mit rám bíztál Uram, az kortalan.
.
Én mágusod vagyok és hű bolondod.
Varázsolni üdvöd nem tudom,
de fényed rajzol belém láthatatlant,
léted káváján kapaszkodom.
.
Sziklavállamon szeplő a csillag,
acélnyakam árboc, túl rideg.
Teremtetlen vagy, ölelni hívlak,
a firmamentum nászágy, vérmeleg.
.
Én mágusod vagyok, ki félve alkot,
és papnőd is; rejtőző Sophiád.
Szeretőként cirógatom arcod,
szemtükrödben színfolt a világ.