Levél az olvasóhoz - 2016. 9. hó

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem. …

           Ady Endre: Párisban járt az Ősz

 


Szeptember, ősz, visszavonhatatlanul. Még nem teljes súlyával, de már ránknehezül a változás, és itt-ott, kendőzhetetlen sebeket okoz. Ady Szent Mihály útja beleremegett a jós-erejű titokba, de a nyárban áradó élet meg sem torpant, bármi pusztulás még hihetetlennek tetszhetett.
Pedig az ősz megérleli és leszüreteli a termést, ha cukros nektárt, ha halálos mérgeket rejteget is bőre alatt. Aztán mindezt ránkzúdítja, de akkor már borzadva télnek nevezzük a tetszhalott világot.
Most még azonban őszkezdet van, hamis csillogású jóvátételként némi vénasszonyok nyarára is számíthatunk teljes bizalommal.

    Életünk, akár csak környező világunk múltba- és jövőbe vetülő ismereteinkben – de valóságosan is –, szekvenciákból sorjázik vizsgálódó elménk elé. Ismétlődő, gyakorta szinte változatlan tartalommal visszatérő eseményekben. Némelyek jók, hasznos segítői a haladásnak, továbblépésnek, mások pusztulásterhű kerékkötői annak. Meg nem kerülhetjük az objektivitás kényszerű mértékletességét, bármi erőszakosan, vagy éppenséggel mázos burkokba csempészett hamisságokkal szeretne letéríteni az igazság megismerése felé bukdácsolásunkban egynémely, a világ gazemberei által pénzelt médium.

    Boulevard Saint-Michel-en mostanában nem az ősz (talán az is), hanem a migrásnak eufemizált reguláris európa-foglalók – no, nem beszöknek, hanem nyílt lármássággal sétálgatnak, megfigyelnek, csoportokba verődnek; a gyökeres franciák pedig szorongva lesik, amazok márkás dzsekije nem dudorodik-e derekuk fölé szerelt robbanószertől, egyáltalán, nincs-e bármi fegyverszerű tárgy a kezükben… Liberté… Égalité… Fraternité…
    Nagyonmásságos, levitézlett liberálbajnok politikusunk pedig, reagálva a kerített határ mögött egyre felgyülemlő muszlim horda jelenvalóságára, nem átallotta végtelen cinizmussal azt tanácsolni, jöjjenek csak, alapítsanak államot, hiszen lám csak, a magyarok is migránsok voltak itt az államalapítás előtt!
    Agyrém! Úgy vélem, a médiaszél kifogása nem lehet elegendő indok ilyen nemzetveszejtő gondolatokhoz, vélem, zavarodott, beteg agy szülhet csak ilyet – nem is beszélve a minimálisan elvárható történelmi hűségről, avar eleink itt a Kárpátok ölelésében véreink voltak, magyarok, helységneveink bizonyítják perdöntően, ha nagyonmásságában mintha ez elkerülte volna nagyonliberális figyelmét. Arról nem is beszélve, hogy a törzsek nem foglaltak el semmit senkitől – hazajöttek.

    Soros bevásárolgat. Olcsó pénzen, szezonvégi kiárusításból. Fordított horgász-víziót kelt bennem e jelenség – a nagy hal ravaszul beugrik a zavarosba, kivárja, míg a sok-sok hitvány csaliféreg körülötte bozsog, vonaglik, aztán szüretel. Erőfeszítés nélkül lenyelhet belőlük akárhányat. A férgek pedig megnyugvással símulnak fogai alá abban az önámító hitben, hogy ettől kezdve ők is részeivé válnak a nagy halnak. Pedig hát a konc útja – szükségképpen – nem ez, akkor sem, ha egyidejűleg más más cápa-páholymestereknek is fölkínálják magukat.
    De egyelőre Soros és a soros-félék jól spekulálnak. Hisz lám, Clintonné asszonyság is milyen feledékeny lett férje-ura szivarjait illetően! Bizony, ostoba, aki a sátán hatalmát lebecsüli!

    Kezdődik az új tanév, felpörögnek az agymosógépek (kiváló tisztelet azon tanintézményeké, amik nem ilyenek), még némi fékezett habzású NAT a dobba, aztán düböröghet a masina. Mert ezzel a NAT-tal csupán két baj van, alig-alig nemzeti, alapnak meg csak annyi, mint a sívóhomok. Mindösszesen Tanterv. Mégis! Nem az a megoldás, hogy felülve néhány hadonászó, filléren megvett pumukli zagyvaságainak, fürösztővízzel öntsük ki a gyermeket, sokkal inkább ki- és megjavításán kell fáradoznia a teljes (esetleg elhivatott) oktatói karnak. Bár silánysága tán nem is volna baj, ha fölkészült és elhivatott tanárok, tanítók palléroznák az ifjúságot, ámbár meg nem értem, kinek jó, ha a sorok közti olvasásra szorít mái napig (azaz, dehogynem értem!). Hol vannak már az ötvenes évek (hogy csak nyomorúságunk kezdeteire tekintsek) tanítói, tanárai? Akik többségükben még biztos, lexikális- és gyakorlatias ismeretekkel, tudással valódi vértet tudtak varázsolni tanítványaik elméje köré, hogy a tiszta gondolkozást ne legyen képes besározni a hatalom. Még, ha csak félszavakból értettük is őket. Mert ezeket a félszavakat elmondták, halkan vagy álcázva…
Körülnézve a mai intellektuális- és közállapotokon, keserűen dünnyögöm el a költői kérdést, de hiszen hol vannak azok az egykori diákok, mivé lettek felkészíttetésük ellenére?… Akik pedig még minden nehézség ellenére is jó tanárokká lettek (Isten adja, hogy kibírják!), különös tisztelet illeti azokat. Illúzióim azonban foszladoznak.
Most kaptup a hírt: Tamás Aladárné, sokak Ilonka nénije, aki magyar állampolgársága felvétele után megfosztatott a szlováktól, száznégy éves kort megélve elment közűlünk. Az ő diákjai nem NAT-on nevelkedtek – annál is szörnyűbb tanmenet kalodázta őket –, kitűnő hazafiak valahányan (remélem). Bizony, ha belülről fakad ami „Nemzeti”, a tanítás jó „Alap”-on építkezik „Tanterv”-vé, dacára bármi hatalmi direktívának!
    Isten nyugosztalja, maradjon sokáig élő emléke a mára utókorrá vált időszakasz magyarjaiban, szűk és tág hazában egyaránt!

    Véget értek a 2016. évi olimpiai játékok, a Paralimpia bajnokai is hamarosan megméretnek, ettől kezdve sorjáznak majd elénk mindenféle orgánumokból a Riói Olimpia méltatásai, bírálatai. Na persze, a sportolók sem ússzák meg, felhangosodik majd a régi gyakorlat szerint, „aki tudja, csinálja, aki nem, beszél róla”. Szórványosan már jönnek is a huhogások, hogyan lehetett ezt az eredményt elérni dopping nélkül, biztosan csak valami ismeretlen szer birtokában! Szégyent érzek ilyeneket hallva, olvasva, nem tarthatom meg a hetedik parancsolatot: szeresd felebarátodat… Én bármi ellenére is büszke vagyok magyar sportolóinkra, minden eredményükre a legkisebbtől a legnagyobbig, mert példájukon épülhet a világ, nemes egyszerűséggel, rengeteg, kitartó munka eredményre vezet (nem kell ehhez doppingolni), és mert magyar vagyok! Akinek pedig ez marja a szemét, nem is baj, ha belévakul.

    Európa sosem lesz iszlám kalifátus, nem erényei miatt, hanem mert alkotó nemzetei legbutább sarja is őrzi lelke legmélyén a szabadság szükségességét és a tiszta rend szerint ítéletet formáló jog reményét. Ezt semmilyen vallási fanatizmus át nem írta, át nem írhatja az itt élő emberben. Történelme során sok befogadást megéltek nemzetei, de úgy sosem, hogy a befogadásra váró felsőbbrendűségére hivatkozva a természet törvényének gondolta volna a többségi nemzet megalázkodását. Mert az iszlám hódító, nem térítő vallás. Kíméletlen, mert a muzulmán vallásgyakorlat áthatja a hitéletet, jogot, gazdaságot egyformán. És mert a jó muszlimként kiérdemelt életet a Korán-hívő ember halála után reméli. Amelyhez a Korán parancsainak feltétlen végrehajtása az egyetlen, sőt, elegendő út. Természetesen, mint bármi, ez sem ilyen egyszerűen leírható, de, hogy bárki elgondolkodjon és jobb megközelítés óhajával ismereteket szerezzen e muszlim beözönlésről – ahhoz elegendő indulat és idíttatás. De, hogy baj elől a fejünket homokba dugjuk, ezen még a struccok is mulatnának, ha tudnának arról, hogy az emberek olykor ezt a sületlen gyakorlatot folytatják. Láthatjuk, ezerszer is, a baj semmibevevése csak pusztulásba vezet. Mégis, megpróbálkozunk vele ezeregyedszer, gőggel, hogy majd mi jobban csináljuk…

    Szeptember, ősz, visszavonhatatlanul. Ideje a betakarításnak, az éltető termények feletti gondos rendelkezésnek. Mert őrizni és megtartani hasznáig javainkat, ez is kötelessége a szántó-vetőnek. Amint az előrelátás reménysége is, hogy a keskenyítő téli idő után megérkezik az új tavasz szele ismét, maradnia kell jó magnak az új vetéshez is. Úgy, ha a következő nyári hőségben a Bulevard Saint-Michel fái megborzongnak egy röpke hűvös fuvallattól – bizton lesz majd ott is, aki Ady Endrére gondol.

Czipott György

szozattv


szozat a tiszta hang PozsonyiCsata Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo