Levél az olvasóhoz - 2015. 9. hó

„...könnyű a gyógyítás a baj elején, noha nehéz a felismerés, míg idő múltával, ha nem ismerik fel, és nem gyógyítják, könnyű lesz a bajt megállapítani, de sokkalta nehezebb az egészséget helyreállítani.”
                                                            Niccolò Machiavelli


Nem tudom, elegendő okunk gyűlt-e félreverni a harangokat, de a lármafákat gyújtani, -ütni – bizonyosan.
   Sosem tapasztalt áradat lepi el a déli végeket, de már a nyugat felé vezető tranzitúton lévő városainkat is. Kosz, elhajigált segély-élelmiszer, emberi ürülék és ami ezekkel jár, orrfacsaró bűz, járványveszély. Nem is egy féle! A legújabb, már a médiumokban is közreadott jelentések szerint, az önkéntes szűrések, megbetegedett migránsok vizsgálatakor hepatitisz legalább két változatát, szifiliszt, gonorrheát és még AIDS fertőzést is kimutattak. És a lakosság erkölcsi zavarodottságáról ne is beszéljünk! Az, hogy más egyéb devianciára kapható réteg kicsi késéssel, de már rászerveződik az embercsempészetre, kihasználva az áradat kiszolgáltatott helyzetét – várható volt. De, hogy a járó-kelő budapesti a II. János Pál Pápa téren kelet felé, a letiport füvön imára hajlongó tömeget vigyorogva vagy nagy érdeklődéssel szemlélje, anélkül, hogy rendőrért kiáltana, ez bizony elgondolkoztató.

   Persze, miért is kell csodálkoznunk jelen állapotainkon, amikor hiányos ismereteinkre bazírozott népszavazáson magunk döntöttünk belépésünkről a nagy multi-kulti Európai Unióba. Hogy aztán, szomorúan csóváltuk fejünket az európai jogi alapvetés tagországok általi többségi elfogadásán, amiből ezen kollaboráns többség erejével kiakolbólintották keresztény múltunkat – az már a veszett fejsze nyele volt. A Kelet-Közép-Európát, de jelentősen a magyarokat sújtó, Uniós belső viszálykodás tüze csihadni látszik, de!, senki ne gondolja, hogy teljes tönkretételünkig (legalább is bizonyos körök szándéka szerint), ezek az aljas támadások, megregulázni akaró pénz ellopások megszűntek. Lopások, mert a kohéziós alapokból – mint minden, az uniót befizetéseivel fönntartó tagországnak – visszajárnak bizonyos kifizetések, pályázati pénzek. Ráadásul ne felejtsük el hálarebegéseink között, nettó befizető ország lévén, csak töredéke ez a visszaosztott pénz annak, amit mi, az ország minden polgára teljesítéséből fizetünk tagságunkért. Eddig is, eztán is, véget nem érő kötelességszegési eljárások próbálják lehetetlenné tenni számunkra a megbékélést, sulykolva untalan semmirekellő vazallusi joghelyzetünket, minden fennkölt európai norma kántálása közben is, amihez saját hazaárulóink adják a zümmögő kórust.
   Mondják a pénz-oligarchák, mi a csudának nekünk folyvást hivatkozni kereszténységben gyökerező államiságainkra? Hiszen zsidó-keresztény, az ó-szövetségre egyre inkább hivatkozó hitéletünk erkölcsi-, szellemi azonosságokat hozott létre, Ferenc pápa sem röstellt kezet csókolni az „öregebb testvér” főpapjának (én ugyan nem ismerem a matrikuláját!).
   Alighanem, itt van ama négylábú elásva! Mert a köpönyegforgató Saul-Pál alapokra épülő keresztény hitvilág és liturgia oly merész tévelyedéseket mutat, amiben már a názáreti Jézus istenvalóságát vizsgálgatni sem több „máshogy gondolkozó” szellemi kalandnál, kísérletnél, amit bátran megtehet arra felkent vallástörténész vagy forgatókönyv-író. Sorra forgatják le Hollywoodban azokat a nem számít, mekkora költségvetéssel terhelt mozifilmeket, amik legenyhébben is blaszfémiának minősíthetőek. És nem csak a világ mozijaiban, de folyamatosan műsoron tartva a kereskedelmi TV-csatornákban is. A szellemi, morális kártétel pedig felmérhetetlen! Soha és semmivel sem lehetett ekkora romlást előidézni a keresztény világban, sohasem lehetett ilyen mérvű meghasonlást okozni az egészségét vesztett elmében. És ez nem lokális, a látnivalóan tervezett- és folyamatában célirányos befolyásolás, kondícionálás az egész „civilizált” világban hasonló eredményű és általános.

   313-tól, Nagy Kostantin milánói ediktumától 451-ig, a khalkédóni zsinatig alakította ki az egyház a kanonizált szövegekre épített, a mai ó- és újszövetséget tartalmazó Bibliának alapul szolgáló Szentírást. Jelentős tartalmi átértékelések, megváltoztatások, beleírások nyomán. Ekkor tűntek el pápai levéltárakban olyan, apokriffá minősített Krisztus-tanítások, feljegyzések, melyek hiánya megváltoztatta, sok helyütt kiüresítette vagy néhol éppenséggel visszájára fordította az apostolok evangéliumait. Célszerűen ez, és az egyház addigra kiépített világi hatalma tette lehetővé a Jézus-hitű, eredeti kereszténység megváltoztatását. A ma hivatalosan elfogadott, közkézen forgó Evangéliumnak, mondhatjuk, sajnálatosan csak bizonyos mértékben van tehát köze a kereszténység kialakulása-kori szent iratokhoz, Tórára visszautalásainak mesterkéltsége, betoldottsága könnyen felfedezhető. Ahhoz nem kell összeesküvés hívőnek lenni, hogy belássuk, Jézusnak olyan héber nyelvű mondatokat tulajdonítanak, amelyek Tőle sohasem hangozhattak el – tanításképpen különösen nem! Nem kell vallástörténészi előtanulmány ahhoz sem, hogy tudhassuk, Galileában Jézus élete idején, vezető papságon kívül alig volt zsidó, az ott élő közemberek egymás közt nem héberül beszéltek. A közlés általános nyelve azon széles térségben az arámi volt.

   Messzire vivő vizsgálódás sokféle eredményre vezet, a ma emberének már csak ennek a történelmi, vallástörténelmi folyománya jut – a Korán sem véletlenül(!), igen nagy hasonlóságot mutat a Tórához –, sosem látott méretű, képzetlen és nagyrészt műveletlen iszlám-hívő tömegek özönlenek Európa belseje felé, akik saját szemetüket, ürüléküket azért nem szedik össze, mert az „tisztátalan munka, arra valók a keresztények”. Ugye, milyen ismerős? Törpe pártocskáink gyilkosok gyakorlatán serdült frontemberei, ezenközben nem átallják minduntalan orrunkhoz dörgölni emberségünket, amit persze magunk kárára, mások hasznára képzelnek el!
   A fel-fel libbenő híradások közben szaporodnak, hazájukban nincstelen határtiprók arról számolnak be, az utazáshoz szükséges pénzt, ellátást izraeli jótevőktől kapják. Életerős, fiatal férfiak és nők, nagy számban gyermekes családok. Vagyis olyan, erejük teljében lévő emberek, akiknek kizárólag egy azonosulási pontjuk van, a Korán, és akik szaporodási rátája sokszorosa az európai népek gyermekáldás-vállaló hajlandóságánál.
   Mellesleg, ez a mára kezelhetetlenné vált kisebbség Németországban, az Egyesült Királyságban és Franciaországban jelentős nehézségeket okoz ezen országok eredeti nemzeteinek. De hisz éppen ez volt a cél. Az elöregedő nációkat a majdani nyugdíjas korukban eltartóik beengedésével, sőt, behívásával abba a hamis ábrándba ringatni, hogy majd az így betelepültek asszimilálódnak, integrálódnak és a kultúrák keveredéséből csupa jó származik. Mára kiderült, se integráció, se asszimiláció, se multi-kulti! Helyette a megoldhatatlan társadalmi bajok végeláthatatlan halmaza, a közbiztonság romlása és a kiszámíthatatlan jövő.
Vagyis, az elvártak szerint tökéletesen megosztott fél-világ egészen hülye polgárainak sokasága, akik majd önként dugják hurokba a fejüket vagy feszülnek neki a maguk is kívánta járomnak. Ezt biztosabban elősegítendő, a szabadkőműves bankokrácia megteremtette ismét az adósrabszolgaságot, amihez a korrupt, kollaboráló kormányok, ország- és kormányfők összekacsintva asszisztáltak.

   A pusztulás útja kezd kirajzolódni: Kos szigetén regisztrálásuk ellen fellázadtak a szegény vízbőlmentettek, megtámadtak egy rendőrőrsöt, megsebesítették a rendőr tiszteket; a spanyolországi Salou, tengerparti üdülőhelyen razzia nyomán egy szenegáli ócócigiárus, hogy elkerülje a lebukást, kiugrott a harmadik emeletről. A jámbor menedékkérők erre nekimentek a rendfenntartóknak; egy svéd kisvárosban, Västerasban a helyi lakberendezési áruházban két eritreai hányatottsorsú szegénylegény, csak, mert a konyhai részlegen késeket is találtak, halálra késelt egy anyát és fiát. Ok nélkül; Debrecen melletti befogadótábor pajkos lakói némi tömegverekedés után úgy határoztak, kitörnek és a közúton randalíroznak, kövekkel és botokkal, alkalmi tábortüzekkel. Lehetett volna akár halálos áldozata is ennek, ha valamelyik elhajított kő bezúz egy szélvédőt és menetsebességgel a bent ülők arcába csapódik; Horgos és Röszke között közlekedő járatot vasútbiztonsági okból szüneteltetni kell, mert a vonatot a sínek között bandukoló söpredék rendszeresen kövekkel megdobálta, így fejezvén ki nemtetszésüket, hogy a lépésben haladó vonat elől ki kell térniük … – és nem teljes a gyorslista, ki tudja, mennyi atrocitásról nem tudunk még. A nyálfolyató, elhülyült jogvédők pedig emberi jogokról fröcsögnek, amik természetesen nem minket, hanem a kedves migránsokat illetik. Ballibéknek úgy jó, ha nekünk rossz. Agyrém! Beláthatatlan, mit hoz a jövő, már a közeli is... hacsak… hacsak nem teszünk vágóhídra sürgetésünk ellen. De ebben, nem vagyok derűlátó, nálunk a jogrendbe begyömöszölt „politically correct” paradigmája a háromcsillagos elhelyezést megillető gyilkost, semmint áldozatát illeti meg.

   És ha mindez nem volna elég a Kedves Olvasónak, érdemes szemeiket – no nem Párizsra – Bolíviára vetni, mert mai napság ott is folyik ám valami egészen furcsa dolog. Minap, július 9-én Santa Cruz de la Sierra-ban, a népi mozgalmak világtalálkozóján Ferenc pápa nagyívű – ezért bújtatva kellően homályos (lásd: Laudato si’ kezdetű enciklika) – beszédében hirdette meg saját-, és szőrmentén a Római Katolikus Egyház óvó melléállását és segítségét. Valamihez. Amihez gratulált is. Jézus tervéhez. Az állampolgárok neveléséhez. A nagy, multi-kulti testvériséghez…
Sietve állt tehát valaminek a homlokterébe, amihez alapot Bolívia alkotmánya és törvénykezése adta, amikor a Földanya jogait valós, minden élő entitás jogával azonos sorba helyezte és jogrendjébe iktatta.
Nem véletlenűl választottam Niccolò Machiavelli intelmét mottóul, most másféle jótanács is eszembe jut: „… ha valami mozgalmat nem tudsz elpusztítani, magad hasznára állj élére annak!”
   S, hogy a magunk portája előtt is seperjek, igen kíváncsi vagyok, a párizsi klímacsúcson Áder János Al Gore-ral megvitatta-e a HAARP és a chemtrail-ek hatását a százszorszépekre?
   Mert egyre terjedőbb sötétben tapogatózunk nappal is. Tán megvakultunk?
   Gyógyszerünk is elgurult?

Czipott György

Reményik Sándor:
A katonák

 

Külön-külön mind csöndes emberek, 

Egy-egy tavaszból őszbe hajló ág, 

Együtt: a katonák.

Külön-külön, úgy lehet, mindenik 

Beleborzadna, mikor öldököl, 

Együtt: egy rettentő, véres ököl.

Külön-külön halk, bús pásztortüzek, 

Itt-ott csillan a lángjuk tétován,

Együtt: egy hömpölygő tűzóceán.

Magukra mind külön kis életek, 

Fáradt ívük magasból mélybe száll, 

Együtt, jaj együtt: a halál.

 

szozattv


szozat a tiszta hang Ősök Napja 2017 plakat 660x929 Esztergom-Nagyboldogasszony templom Shakespeare Szentivánéji álom1 Shakespeare Szentivánéji álom színlap aug202017bazilika vacsztistvan arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo