Levél az olvasóhoz - 2015. 8. hó

Jaj nektek vak vezetők, ti képmutatók!
;kívülről igazaknak látszotok az
embereknek a szemében, de belül
tele vagytok képmutatással és
gonoszsággal
                                   Máté 23, 16-28

Európa nyugati felének szolidaritása, most a menekültügyben, ismét a mélypontra esett. A leginkább homoszexualitásáról, egy másik férfival kötött »házasságáról« elhíresült Frank-Walter Steinmeier, német szövetségi külügyminiszter, a Der Tagesspiegel című német lapban megjelent nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy Magyarországnak meg kell védenie a schengeni külső határt. Ugyanezen értelemben nyilatkozott Bécsben, Schengennel, a visszatoloncolásokkal kapcsolatosan, az osztrák kancellár is. Majd a Frankfurter Allgemeine Zeitung[FAZ] című újság, 2015. július 18-án megjelent interjúban Thomas de Maiziere német belügyminiszter, a német menekültügyi helyzetről szóló interjúban kijelentette, Magyarország olyan állam, amelynek schengeni külső határa van, »és mi azt igényeljük, hogy az ilyen országok biztosítsák külső határukat.« A FAZ hasábjain tovább provokálva, feszítve a húrt, Jasper von Altenbockum írásáéban: » In der Auseinandersetzung über eine europäische Flüchtlingspolitik kommen alte Vorurteile des Westens gegen den Osten zum Vorschein. Sie überdecken, dass es an guten Ideen zur Lösung des Problems mangelt.« [Az európai menekültügyi politikából hiányzó jó ötletek miatt ismét jelentkeztek a régi keleti előítéletek Nyugat ellen.] Hozzáteszi, hogy Magyarországnak még sok tanulnivalója van a multikulturalizmus terén…

   Ez már a németbarátságáról is elhíresült Orbán-kormánynak is sok volt. Bár nem a Külügyminisztérium, hanem Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára július 22-én, szerdán, Budapesten, a Hunyadi János és Kapisztrán Szent János nevével fémjelzett,1456-os nándorfehérvári diadalra emlékezve kijelentette: »;egész Európát emlékeztetni kell arra, hogy Magyarország már évszázadokkal ezelőtt is nemcsak része, hanem védelmezője is volt Európának. – Majd hozzátette – a történelem során többször megtudhattuk: ha mi nem védjük meg magunkat, senki nem teszi meg helyettünk.«  Talán a kormány is észhez tért menekültügyben. Bátran kiáll az ideiglenes határzár védelmében, és nem is tehet mást. Láthatjuk, hogy miután Németország és Ausztria gazdaságilag megszállta – az ipar és a bankok révén – Magyarországot, elvárja- elvárná, hogy az amúgy is kifosztott vazallus, újabb és újabb áldozatokat hozzon. [ A nagy multinacionális korporációk hihetetlen extraprofittal dolgoznak. Augusztus eleji hír, a Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft. több mint 63,8 millió eurót, mintegy 20 milliárd forintot fizetett az anyavállalat Daimler AG-nak. A cég az első termelési évtől nyereséges, és ami Nyugat-Európában példátlan, a kecskeméti gyár a termelése első három évében csaknem 90 millió eurót – vagyis euróban számolva is a teljes beruházási költség több mint 10 százalékát – már megtermelt a tulajdonosoknak. A nem publikus egyéb eltitkolt nyereségekről nem is beszélve, amelyet különböző könyvelési trükkökkel, például az ÁFA törvények könnyed kijátszásával érnek el ezek a cégek.] Történelmi tény, hogy hazánk e két országgal való szoros politikai-gazdasági kapcsolatával főleg csak veszített. A török elleni 150 éves küzdelem viszonzásául, osztrák megszállást, a Habsburgok századokon át tartó magyarellenes politikáját, és a nemzet további kifosztását kaptuk, Deákék bűnös tévedése a kiegyezéssel az I. világégés kiemelt magyar emberveszteségeit, gazdasági összeomlást, valamint Trianont hozta el nekünk. Nem jobb a helyzet Németországgal sem, Szabó Dezső, Bajcsy Zsilinszky Endre bölcs előrelátással tett figyelmeztetéseik a túlzott németbarátság következményeire, köztudottak. És aki a szövetséges Európáról beszél a menekültügy kapcsán nap, mint nap, olvassa most Fekete István, nagy katolikus írónk, profetikus észrevételét. »Szövetséges hadak! Micsoda ostoba és szomorú aljasság már ez a két szó is… Kirendelt, nyomorult rabszolgák vagyunk, bekötött szemű, vágóhídra induló állatok, akiknek még ordítani is kell, hogy: „Ave Caesar, morituri te salutant!” – és talán nem tudják; a magyarságnak az ő győzelme után lenne a legkeservesebb sorsa a világon.«

   Azért állunk úgy, ahogy, mert az Egyesült Államok és a nagy Izraelről álmodozók éceszgéberei szítják a tüzet a Közel-Keleten. Az Isten verje meg mindahányat! Az előbbinek az olaj, valamint a menekültáradattal meggyengített, a multikulturalizmussal megfertőzött, az agymosott fogyasztói társadalommal végleg megtört, önfeladó, akarat és kereszténymentes Európa, az utóbbiaknak az elűzöttek területei kellenek – minden áron. Tisztelt Olvasó! Bár a XXI. századot írjuk, még mindig »Háború van! Pusztító, öldöklő, embertelen! A háborúk nem oldottak meg még semmiféle problémát, de mindig elvetették a magját a következőnek. A háborúkat alig néhány ember robbantja ki, de ők nem harcolnak és nem hallnak meg. Az egyszerű emberek ölik egymást halomra, ők hullanak idegen föld meszesgödrébe, s az ő otthonaik pusztulnak el. Ők az eszközök, ők az áldozatok.«(1)

       *

1945. augusztus 2-án adta ki Edvard Benes csehszlovák elnök magyarokat és a szudétanémeteket sújtó rendeletét, mely az ország területén élő nem-szláv népességet megfosztotta állampolgárságától. Az 1945 májusa és októbere között hatályba léptetett Benes-dekrétumok a magyar és német lakosságon torolták meg Csehszlovákia széthullását, és előirányozták a kisebbségek kitelepítését, illetve erőszakos beolvasztását. E hatvan év alatt gyakorlatilag magyartalanították észak- Felföldet, délen is egyre nagyobb a magyarság szórványba szorulása. Itt említeném meg Horn Gyula egykori miniszterelnököt, aki a rendszerváltás utáni egyik leggyávább, legönfeladóbb alapszerződést kötötte az utódállam Szlovákiával. Ez a gyalázat ma is érvényben van, az emberi jogokat állítólag kiemelten tisztelő[?!] Európai Unió cinikus hallgatásával…

(1) Fekete István: Hu, Budapest 1966.

Cságoly Péterfia Béla
főszerkesztő