Levél az olvasóhoz - 2015. 6. hó

„Cui prodest scelus, is fecit –
Akinek jól jött ez a vétek, no éppen az követte el.”
                           Lucius Annæus Seneca: Medea

 

 

Láthattuk, olvashattuk, Nepálban mekkora pusztítást végzett a megrázkódó föld. Békés falvak, emberek ezrei tűntek el majdnem szempillantás alatt a semmibe. Véletlen? A kéreglemezek véletlen időben bekövetkező elmozdulása, súrlódása az egyszerű ok? Az Occam borotvája-elvnek lehet bármiféle igaza? Nem a lusta, rövidlátó elme rázza le magáról már megint a megoldás, feloldás szükségességét? Kérdés, kérdés hátán. De vajon elgondolkoztak-e azon, hitelt érdemlően meg tudunk-e magyarázni bármit is a korlátos elme eszközeivel? És ha sátán-emberi gonoszság is bőven árad a földön, fölfogható, hogy miféle, emberen kívüli szándék tetézi még azt természeti kataklizmákkal? És képes megnyugtató választ adni a végső kérdésre bármelyikünk: kicsoda vagyok én? Ennek ellenére nem lehetünk vakok és süketek. Legyünk azonban szerények és mértéktartóak, idézzük emlékezetünkbe Jézus tépelődését és bölcs elfogadását a bizonyosan bekövetkezőnek, elárultatása éjszakáján:
    „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!” Mt 26,39-40
    Azonban! Ami kártételt a gonosz tesz köztünk, nem menthetjük föl, nem hagyhatjuk beletörődően figyelmen kívül, az Úrra bízva magunkat. Azok a gonoszságok, melyek meghatározó, hatalommániás csoportok kiszámítható működéséből fakadnak, nem szükségszerű, eleve elrendeltetett sorscsapásaink! Ezeken nagyon is érdemes gondolkoznunk és ismeretszerzéssel csiszolni éleslátásunkat, hogy méltóvá válhassunk bármiféle kegyelemre.
    Összeesküvés-elméletnek gúnyolt teóriáknak se szeri, se száma – azonban szögezzük le hamar, ezek magvai legtöbbször valódi, érzékelhető igazságok. Gyakorta azok terjesztik e dramatizált igazságokat, akik el akarván titkolni a nyilvánvalót, kirakatba, a vizsgálódó értelem terébe unszolják. Jól tudván: ha el akarsz rejteni valami fontosat, tedd látható helyre, csak környezetével változtasd meg jelentőségét!
    Alig múlhatnak napok, hogy a médiumokból ne özönlenének tudatunkba borzalmasnál borzalmasabb történésekről szóló híradások. A sajtó híréhsége persze válogat, bizonyos mennyiségi határok szerint díjazza szenzációvá az eseményeket, vagy ejti azokat a hallgatás homályába. Eleinte a néhány ember halálát okozó jelenséget-, majd, ha ilyenből fajlagosan már sok van, a tömegesebb szerencsétlenséget tekinti közlésre érdemes hírnek.
    Hol van már az akkor még csak lokálisnak számító iszlám fundamentalista mozgalom jól felfegyverzett gonosztevői által elpusztított, máig arámi nyelven beszélő, keresztény lakosságú Maalula, hol vannak az elhurcolt szerzetes nővérek keservei! Hol vannak már a meggyalázott, lerombolt kopt templomokról készült tudósítások! Mái napság tobzódhat a sajtó a tömeges lefejezések, gyermekgyilkosságok híreiben. És meg is teszi! Ránduljon csak görcsbe a világ szerencsésebb helyein vacsorázó polgár gyomra két falat között, érezze csak – amit mellesleg sugallnak is ezek a hírek –, őrá is sor kerülhet rosszabb esetben. Főjön csak levében puhára a világ, szakavatott séfek receptúrája szerint.
    Nem állíthatom, hogy pontosan nevén nevezhető az a tébolyult, sátáni hatalom, amely vagy akik lázáros céljai érdekében történnek az emberi katasztrófák. De azt nyilván gondolhatom, hogy ezen történések eredete és eredője elég jól behatárolható.
    Kinek az érdeke? Csupán ezt a kérdést kell gondosan, jól megfelelni, máris közel juthatunk a kiindulás helyéhez vagy érdekcsoportjához. Vizsgáljuk csak a közelmúlt eseményeit. Azt gondolhatjuk-e ép ésszel, hogy Guantanamo poklában csak úgy, mellesleg jött létre az ISIS gondolatának és szerveződésének szükséges magva? Hogy az elszigetelt gyilkosságok hírén ingerszegénnyé butított világ közömbössége ezen lokális cselekmények iránt, majd a világ megmentő csendőreként tetszelgő Egyesült Államok harcias, színpadi fellépése és ennek nyomán egyre vérszomjasabb csoportok új- és még újabb felbukkanása csak a véletlenek szerencsétlen együttállása? Hogy a fegyvergyárak, -kereskedők robbanásszerű gazdagodása csak a jó marketing eredménye? Hogy mi mindnyájan szükségképpen egyre részvétlenebben szemléljük a szenvedők nyomorúságát? Hogy természetesnek tetszik, ha egy szórakoztatónak aposztrofált filmben számolatlanul potyognak a hullák? Hogy a gyilkolós videojátékkal szórakozó gyermekünknek csak az azzal „töltött” időt szabályozzuk?
    Cui prodest? És ne próbáljuk megkerülni azt a kérdést se, mik vagy kik mozgatják Uncle Sam kitömött bábuját. Borzadjunk el az ENSZ-tanulmány adattól: mára a bolygó javainak 99 százalékát a Föld népességének 1 százaléka birtokolja. Töprengjünk el, kik tartoznak vajh az egy százalékhoz? És annak válogatott élcsapatához? Tegyük csak föl ezeket a kérdéseket, bár a válaszok semmi gyakorlati megoldáshoz nem vezethetnek – ma már jól beágyazott a világ jogrendjébe az ellehetetlenítésünk. Vae victis!
    Charlie-k lennénk? Fenét! De ha nem vagyunk, a hatalom sajátos, nyakatekert logikájával könnyen beskatulyázhat valamiféle ártalmasok közé. Le kellett puffantatni őket? Nem! De ha nem történik meg, melyik hírcsatorna hozta volna világosságra, miféle módon gyalázzák Mohamedet, Jézust és bárkit, akiket káromolni potenciálisan érdekében áll jól meghatározható szellemiségű pénz- és hatalomkorifeusok ideológiájának. De kísérletezzünk tovább a gondolattal. Ha csak a legszörnyűbb módon, élet kiontása révén lehet megvédeni a többségi-, jobb érzésű társadalmat a mindent lealacsonyítani igyekvő mocsoktól – hát azt gondolom, az elszenvedett okozat arányos a vállalt okkal. Le kellett puffantani őket? Igen! De siessünk is továbbgondolni, mindez kiknek állhatott érdekében és minek építése céljából? Persze így azon sem kell tágranyílt szemekkel csodálkoznunk, ha a hatalom, a jogrend is létrehoz parttalan filoszemitizmusától elvakult, olyan abszurd, a józan véleménynyilvánítás szabadságát súlyosan szankcionáló törvényeket történelmi események másfajta értelmezése ellen, amitől semmivel sem jobb az általa meg- és elnevezett terroristáknál.
    Kinek az érdeke? Na, erre a kérdésre helyesen kell válaszolni, az elme indulata nélkül. A válasz kapcsán pedig világosan körvonalazódik az összeesküvés-elméletek igazságtartalma – ha van. Jogunk és lehetőségünk választani a vélt igazság vagy vélt hamisság között, hát vállaljunk közösséget inkább az igaznak gondolt válasszal, még ha feloldására nem is találjuk még meg a megfelelő, önvédelmi cselekedeteket. Szenvedők világában talán az a legfontosabb, kényelmünk és közönyünk démoni sugallatára sose fordítsuk el tekintetünket a nyomorultakról, megalázottakról, ne mulasszuk bármiféle, számunkra lehetséges segítségnyújtásunkat. Ha tettel, ha együttérzéssel, ha imával, de szívünk teljes erejével, odaadásával.
    Gyarló emberként is kötelességünk, lehetőségünk szerint ellenállni szóval, cselekedettel a démoni erőknek, ha éppenséggel álságos, cukormázas demokráciába csomagolja is a mindenkor regnáló hatalom. Egyikünk sem kényszerithető a józan ész, a tiszta erkölcs parancsainak áthágására, mert megadatott mindannyiunknak a gondolkodás és mérlegelés képessége. Megszorultságunkban is lássuk be azt, nem vagyunk cirkuszi táncoló medvék, s ha olykor mégis el kell járjuk a bundás koma táncát, maradjunk képesek nevén nevezni a nyilvánvalót: a lánc másik végén, vélt hatalma ellenére páni félelem szűköl, ha ordibál és hadonászik is, ha mindúntalan rácsok közé akar terelni.
    Mindezek után Néri Szent Fülöp intelme ötlik ezen gondolatok összegzéseül is az elmémbe: „Legyetek jók, ha tudtok!

Czipott György

szozattv


szozat a tiszta hang 2017. SZENT KORONA KONFERENCIA mod meghivo 2017 dec 16 Kerecsen 17 Kerecseny 17 lelkisegély1 lelkisegély2 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf