Levél az olvasóhoz - 2015. 4. hó

Tamás fölkiáltott: »Én Uram és Istenem!«
                                               /Jn 20, 29/

 


Sokszor és sokan nemcsak az alkalmi, de a rendszeresen templomjáró keresztények közül sem fogják fel, értik meg teljességében az Atya akaratát, üzeneteit a húsvéti ünnepkörrel kapcsolatosan. Úgy hiszik, Húsvét lényege Jézus halálára, feltámadására korlátozódik, miközben minden ünnepelt napnak és az ehhez kapcsolódó evangéliumnak megvan a maga hangsúlyos jelentése.
    Egyik nagyon fontos mondanivalóját János evangéliumában olvashatjuk Nagyböjt 4. vasárnapján: »úgy szerette  Isten  a világot, hogy  egyszülött  Fiát adta  oda,  hogy  aki benne  hisz,  el  ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten  nem azért küldte Fiát a  világba, hogy elítélje a világot,  hanem hogy általa üdvözüljön  a világ.«(1) Itt érthetjük meg igazán a keresztút jelentőségét. A meggyötört Krisztus elhozta az Őt befogadni akaróknak a megváltást, Isten, szenvedő fia által nem a hódítót, hanem a megváltó Krisztust küldte közénk.
    A másik ilyen kulcsfontosságú kinyilatkozása a húsvét nyolcadát záró »Fehér« vasárnapon hallható.(2)  Itt teljesedik be a húsvéti ünneplésnek a másik, ezúttal a vallásos emberre vonatkozó feladata. Az Atya akarata szerint nemcsak a Fiúnak volt elvégezni valója, de nekünk is van. Ő megvalósította, amikor Isten-Emberként meghalt bűneinkért a kereszten, feltámadott üdvösségünkért és elküldte a Szentlelket megszentelődésünkért. Elvégeztetett! A sír már üres, nem elég, hogy az üres sírba betekintsünk. Most már a mi dolgunk, hogy ennek jelentőségét a magunk számára meglássuk, másokkal megláttassuk: Krisztus értünk küldetett...

Csak mondjátok egyre, egyre,
mindég jobban, hangosabban,
mindég többen,
egyre többen,
míg egyszer az értelmére
minden ember rá nem döbben.

Aki hallja, adja tovább,
hívő a tamáskodónak,
bátor a gyávának,
erős a gyengének,
patak a folyónak,
folyó a tengernek,
fehér a színesnek,
ember az embernek.(3)


    A XXI. század bonyolult, gyökerét vesztett világában a hitetlen-hívő Tamások millióira van szükség. Azokra, akik nem emberek, földi bálványok, eszmék, nem zavaros emberi elméletek előtt borulnak le, akik az Isteni evangélium egyszerű igazságában látják meg életük-életünk, a húsvét értelmét. Merik és akarják kimondani Krisztus előtt: »én Uram, én Istenem!« Csak a Tamás módján megújult emberek, mint az újszülött, tiszta tejen növekedő csecsemők, hozhatnak másik, megújított világot erre a földre. Ébredjünk tudatra, meg-megújuló húsvétok kellenek ide. Az Atya diadala, Krisztus Király uralma, a Lélek szerinti feltámadás korszaka. Ismerjük meg, értsük meg ezért a Szentírást, hogy tudjuk, az evangéliumnak ez az új üzenete régi, immár több mint kétezer éves üzenet, de az ember megújulhat általa.
    Hirdessük a húsvéti evangéliumot, az Úr akaratát, mint saját húsvétomat – szóval, tettel – és megmenekül a világ. Áldott húsvéti ünnepeket!


1.    Jn 3,15-16
2.    A szent szombatot követő nyolcadik nap, Dominica in albis. A folyamatosságra utal ez a régebbi megnevezés. Az ókorban a fehérvasárnapot megelőző héten az új jelöltek, a nagyszombaton keresztelt katekumenek fehér ruhában jártak, miután a szent keresztségben felvételt nyertek a keresztény gyülekezetbe. Ezen a vasárnapon vehettek részt először a többiekkel együtt a kereszt diadalának ünneplésében, jelmondatuk: »Quasi modo geniti infantes…« / Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek;/ a II. Vatikáni Zsinat óta húsvét második vasárnapjának újabb neve szintén utal folyamatosságra, »Kis-húsvét«
3.    Csighy Sándor: Krisztus feltámadt

Cságoly Péterfia Béla
főszerkesztő

szozattv


szozat a tiszta hang Gaál plakat Életmű 30 Pál István Szalonna arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo