Levél az olvasóhoz - 2014.11. hó

Az igazság és a hamisság szelleme
     Harcol az ember szívében;
Igazság születik a Fény forrásából,
     Hamisság a sötétség kútjából.
És ahogy az ember örökli az igazságot,
     Úgy kerüli a sötétséget

                   /Az esszénus Holt Tengeri Tekercsek
                    Fegyelmi Kézikönyvéből/

 

 

A világhálón immár ötödik éve megjelenő Szózat elektronikus havilap születésnapján szeretettel köszöntjük az Olvasót.

   Kárpátaljai iskolák magyar nyelvű könyvtárának bővítésére gyűjtöttem adományokat 2009 őszén. Így jutottam el Rakovszky József író özvegyéhez, aki a férje könyveiből ajánlott fel több példányt, és ekkor panaszolta el, hogy különböző okok miatt már nem képes kiadni a halott hitvese által 1990-ben újraalapított Szózat című újságot. Mi Törőcsik Attila barátommal ismét újrakezdtük, immár a világhálón, azonban több mint egy év kellett ahhoz, hogy sokat bukdácsolva, lassan-lassan, Homoly Erzsó újságíró, a Felvidék Ma főszerkesztőjének hathatós segítségével, kialakuljon havilapunk szerkezetének gerince, amelyet azóta is megpróbálunk állandóan finomítani. Bár többször alakítottunk, azonban az alapcél mindig változatlan volt:

           Ha lelked, logikád,
           mint patak köveken
           csevegve folyik át
           dolgokon egeken –

           ver az ér, visz az ár
           eszmélhetsz nagyot:

írta József Attila, és mi a kezdetektől fogva ezt az eszmélést próbáltuk segíteni… Miért maradt a Szózat cím, kérdezték néhányan? Erre legszebben Terényi Ede(1) válaszolt: »Különös magyar szó – ha csak önmagában olvassuk! – a SZÓZAT. Szavak sokasága, gyűjteménye, szerkezete lenne a jelentése. Egy kicsit mesterséges szóképzés szülötte is, amolyan fokozat, okozat, stb. Mégis mekkora többletet kapott Vörösmarty óta ez a szó, univerzális jelentés hordozójává vált: KIÁLTVÁNY egy néphez, a világhoz, az univerzumhoz. A fenségesség hordozója lett ez a szó, a felmagasztosulás lehetőségének a hírnöke.« Amikor tehát nehéz eligazodni, hogy mi miért is történt- történik, akkor a Szózat kilép a háttérből – Günter Maschke találó hasonlatát (2) felidézve – mint az időjárás-előrejelző házikó figurája. Többek közt ezért lett feltüntetve a címsávban, a mártírhalált halt Bajcsy-Zsilinszky Endre, aki a jobboldali-radikális magyarság szócsöveként előbb az egykori Szózat havilap, majd az Előőrs főszerkesztőjeként fórumot adott József Attilának, Féja Gézának, Szabó Dezsőnek és társainak. A katolikus hit tanítása szerint a keresztség már elveti a magot, vagy talán helyesebben mondva: csodálatos energiával oltja be a hajtást, és ez a csodálatos erőtartalék ettől kezdve működik a lélekben. A Szózat havilap számtalan hosszabb-rövidebb írást közölt már az ezzel a misztikus erővel feltöltődött Tömörkény István, Gárdonyi Géza, Fekete István, Nyírő József és más katolikus, keresztény írók műveiből. A katolikus költőink közül ez az energia azonban Vörösmartyban épp úgy élt, mint él-élt magyar irodalmunk mindegyik ismert vagy ismeretlenebb keresztény írójában. De nem egy eredménnyel működik. Megrázó igazság van Babits Mihály versében /Psychoanalisis christiana/: a lélek bús darabjai sok emberben érdesen csüngnek, érdesen, szennyesen, félig születetlen. Ezekben is felsír a sóhaj: Krisztus Urunk segíts meg! – de értelemszerűen a lélek katolikumának teljességét ezek sem tudják felmutatni. Amikor a szerkesztő a versszerető közönségnek a keresztény költők verseit akarja »szívhangjaiban« bemutatni, azokat a költőket vette elsődlegesen sorba, akikben Prohászka Ottokár vagy éppen Mindszenti József bíboros-prímás által meghatározott, minden időben töretlenül magyar katolikus lélek nyilatkozik meg. Politikai hitvallásunk alapköve ezért nem is lehet más, mint a megújulás csíráit mindig magában hordozó klasszikus, keresztény- konzervatív értékek, mert csak így léphetünk együtt az ember társadalmi fejlődésének újabb lépcsőfokára, egy tökéletesebb életforma felé, ahogy ezt a rendi társadalomról szóló publikációmban vázoltam. (3) Társadalomkritikai írásaink célja az, hogy végre sikerüljön kialakítani egy olyan, XIII. Leó pápa, Prohászka Ottokár, Márton Áron püspökök, Mindszenty József hercegprímás vallotta keresztényszociális szellemiségű, Németh László, Bajcsy, Féja és Szabó Dezső által kitalált, nemzeti radikális törekvéseiből összegyúrt mozgalmat. Egy olyan mozgalmat, amely összefogva az együttgondolkodásra és iránymutatásra alkalmas Kárpát-medencei értelmiséget, elvezeti a Kárpát-hazát egy, gróf Széchenyi István és többek közt Bartók Béla, Kodály Zoltán, Márai Sándor nevével fémjelzett (4) konföderatív Kárpát-medencei államhoz. Az egységes és oszthatatlan Kárpát-haza látomása, nem csak spirituális, hanem földrajzi, és így gazdasági kialakulásában is egyértelmű, amire vízrajzi, vagy hőtani térképeit vizsgálva is bizonyítékokat találunk. Az új társadalmi berendezkedés és a revízióval egybekötött Kárpát-haza létrehozása, a Szent Korona szakrális uralma, patrónánk Szűz Mária, a Napbaöltözött Asszony védelme(5) alatt, hogy a magyarság további ezer évig fennmaradjon, immár megkerülhetetlen. Megkerülhetetlen, mert az áldemokráciába burkolt parlamentáris diktatúrák, a profithajszoló Világhatalom bilincsében rövid időn belül tönkreteszik a Földet, így a Kárpát-hazában élőket is. Már most mi szabályozza és tartja fönn az arányt a termelés és fogyasztás közt? Semmi; a termelésben egy teljes anarchia uralkodik; mindenki termelhet, amennyit bír, s iparkodik túladni termékein, ahogy bír. A gyárak nagymérvű termelése, tömegtermékei a vidékek, városok, országok piacát kiszélesítette egy különböző gazdasági feltételekkel bíró torz szerkezetű világpiaccá. Minden vállalkozó tehát nyakra-főre termel s nincs más gondolata, mint a nyereség, nincs más ösztöne, mint a nyerészkedés. És itt hibáztak legnagyobbat a keresztény egyházak is, mert nem pártolták igazán a szegénységet nemcsak alamizsnával, hanem a szegények jogainak érvényesítésével: akkor a szegénység faképnél hagyta az egyházat, igaz, hogy szerencsétlenségére, értelemszerűen a túlzó, fantasztikus szociáldemokratákhoz szegődve. Hiszen azok szeretik őt! A nagy szociális mozgalmakban a reménykedőket mindig ez a belátás, a jobb élet, a kenyér hiánya vezette: azt mondják, jót akarnak nekünk; tehát gyerünk utánuk. Láthatjuk, a magyar baloldali és liberális lapok, híveik semmit sem tanultak az elmúlt, lassan /száz/harminc éve eseményeiből, azokból a nyilvánvaló szándékokból, ami a világot mozgatja, így értelemszerűen semmit sem tanultak a jelenkor legfeltűnőbb és legjellemzőbb eseményeiből és tüneteiből, melyek egy új korszak hajnalhasadtának szükségességét hirdetik. »Ha ma az emberiség új eszmények után sóvárog, új életformát keres, ha az ifjúság a politikum helyett a szociális problémák felé fordul, ez mindezeknek, végeredményben az egyoldalúságnak a reakciója, egyensúlykeresése a végességen kívül, túl;« jegyezte le a tragikus sorsú gróf Teleki Pál miniszterelnök. Aki napjainkban a liberális-neokonzervatív-kapitalista, jogfosztó és zsaroló gazdasági rendszer, vagy az Európai Unió diktatúrája ellen fölemeli szavát, azt kommunistának vagy nacionalistának mondják, antiszemitizmussal bélyegezik a híradások. Miközben Prohászka Ottokár ezt írta: »A liberalizmus, mely megteremtette a morált Isten nélkül, s emancipálta az erkölcsöt a vallástól, s ezáltal megint csak nevén nevezve a gyermeket, a korrupciónak, az élvezetnek, a kegyetlen kíméletlen önzésnek kaput nyitott; a rablógazdálkodásnak, – a paraszt s kézműves osztály hanyatlásának, – a zsidó tőke uralmának.«(6) Hazánk közbeszédébe 1990 óta került-kerülhetett vissza a magyarországi zsidókérdés helyzete. Elsősorban az SZDSZ és holdudvarának, a holokauszt, a rendszerváltás utáni gazdasági életben betöltött szerepük, valamint a zavaros és botrányos privatizációs ügyekben halászók, lásd Sukorónak köszönhetően. A zsidóság hazai szerepét tárgyilagosan igencsak nehéz tisztázni a filoszemita gyűlöletáradat, (7) a már mantraként sulykolt antiszemita vádak miatt. Jeles költőnk, Tornai József, e gusztustalan gyakorlat miatt írta teljes joggal: »El kell gondolkodnunk a bocsánatkérés lehetőségén is. De végül is úgy vélem: bocsánatot nem kérhetünk, mert ezzel elismernénk bűnösségünket. Márpedig a mi nemzedékünk nem bűnös a holocaust dolgában. Ugyanígy nem vállalhatjuk a felelősséget sem azért, amit annak idején nyilasok, csendőrök, ügybuzgó tisztviselők, katonák, a bábkormány tett a magyar zsidóság ellen.« Emlékezzünk csak az 1944-es német megszállási emlékmű körüli hercehurcára, amikor a sajtó 100-200-ezer magyarországi »rejtőzködő« izraelita érzékenységéről vizionált, eközben a maximum kétezer hívőt képviselő Mazsihisz(8) próbálta rákényszeríteni akaratát egy tízmilliós nemzet jobbközép kormányára. A számokkal való nagyvonalú bűvészkedés a holokausztban meghaltak számával amúgy is minden ízléstelenséget meghaladnak, hiszen a hivatalos, 1943-as magyarországi népszámlálás 403 ezres izraelita hitű adat dacára, egyesek már 650-750 ezer elpusztult(?!) zsidóról is nyilatkoztak. Naplójában vetette papírra Márai. »Tény, hogy a zsidókkal nagy tragédia történt, de abba nem hajlandók belenyugodni, hogy a zsidók viszontagságai csak egy része az általános, mindenkori emberi tragédiáknak. A magyarság legnagyobb tragédiája nem más, mint a jogtalan trianoni szétszakítás! Aki ezeket-, ezt szóba meri hozni, az a zsidóság szerint csökkenti az ő szenvedésüket és viszonylatosítani akarja a zsidók szerencsétlenségét, szenvedéseit.« Ráadásul a trianoni szétszakíttatásban igencsak jelentős a szerepük. Fekete István írta: »Azt hiszed a háborút mi vesztettük el 1918-ban? Fenét. Azt hiszed Trianont Trianonban csinálták: Ne hidd. A kiegyezéstől csinálták a forradalomig. Kivándorlóirodákat állítottak fel állami segédlettel, nemzetrontó újságokat pénzeltek verejtékes adókból, megölték a kisipart és a céheket, pedig ezekből kellett volna a kivénhedt, földjevesztett középosztály helyett egy új, gerinces középosztályt kinöveszteni…« Ez is a zsidóság által uralt kapitalizmus egyik arca, és éppen e tények tükrében több mint elgondolkodtató, hogy Schmidt Mária zsidó történész szerint is, egy bizonytalan létszámú, vallásában, szokásaiban és jellemében a magyarságtól különböző, a Kárpát-hazát erőszakosan kisajátítani, uralma alá hajtani akaró faj szerepe, és álmítoszokkal is megalapozni kívánt helye, amiről Törőcsik Attila e-havi dolgozatában olvashatunk. Joggal vetődik fel a kérdés: A nemzeti vagyon mily nagy része van zsidókézen s a nemzeti munka mily nagy részét végzik érte? Mily vallás-erkölcsi, politikai és szociális – általában véve szellemi – befolyásuk van a zsidóknak s hogyan élnek vele? Nap, mint nap tapasztalhatjuk, a zsidóság befolyásos hangadói, a történelmi tények durva torzításától sem visszariadva, kíméletlenül kihasználják a holokauszt emlékét saját politikai céljaikra,külföldön és belföldön folyamatosan provokálják, bomlasztják a nemzetet, kihasználva az elektronikus és a nyomtatott sajtóban lévő túlsúlyukat. De ne higgyük, csak a hazai zsidósággal vannak gondok. Figyelmeztető jel lehet, a minap a drótvilágon elérhetővé vált írás, (9) aminek zsidó szerzője David P. Goldman, az immár szokásos hazugságokon és gyalázkodáson felül, egy, a magyar népesség általános fogyásával párhuzamosan intenzíven növekedő cigány etnikumról is ír, sugallva egy újabb, Koszovó szerű szétszakításról, borsodi cigányországról álmodozva. A szálak valahogy mindig összefutnak! Ezt megelőzően, a neves neokon Robert Kagan történész felesége, Victoria Nuland, az Egyesült Államok európai és eurázsiai ügyekért felelős külügyi államtitkára október 2-án az Európai Politikai Elemző Központ washingtoni konferenciáján Magyarország elleni kirohanásokkal teli beszédet mondott. A nyugat, az Unió és az USA felé egyébként folyamatosan önfeladó gesztusokat tevő Orbán kormány még e gyenge ellenállása is állandó támadásokat ösztönöz, melynek oka, az Egyesült Államokbeli nagyrészt zsidó Tőke harca a német Tőkével a Kárpát-medence fölötti gazdasági uralomért, elsősorban a termőföldekért és a vízkészletért, amely lassan 150 éve tart. Én Orbánt és kormányát nemcsak a miniszterelnök ideológiai színváltozásai és a nyilvánvaló eszmei különbségek miatt bírálom. Egyrészt a Semjén Zsolt vezette kereszténydemokraták már rég nem keresztény-katolikus értékrendet képviselnek a kormányban, többek közt látszólag felemelve, valójában leértékelve a kisebbségbe taszított magyarsághoz fűző kapcsolatokat. Másrészt látni kell, hogy ha Orbánék, gazdaságilag ezt az utat, vagyis a nagy német vállalatok energiapazarló, a magyar munkaerő jogait és bérét végletekig leócsító, még a szűk külpolitikai mozgásterünket is ezért feláldozó gazdaságpolitikát folytatunk, az egyenes útja a Kárpát-haza XXI-dik századi újgyarmatosításához. Még is védenünk kell a jelenleg regnáló, sokszor hibás, kapkodó gazdaságpolitikát, minősíthetetlenül gyenge külpolitikát fojtató kormányt, hiszen a Jobbik nem alternatíva. Sokan most felszisszennek, de ki merem jelenteni, hogy a Jobbik nem más, mint egy kis Fidesz, avval a különbséggel, hogy nem a szélsőbalról, hanem a szélsőjobb irányából közelítene a hatalom felé. Mindent a véletlenre hagy s ügyefogyottságának, fejetlenségének érzete kirí kapkodásaiból, melyek fennen hirdetik, hogy elve nincs, legalábbis keresztény elve nincs. Hogy ki- kik mozgatják őket, azt nem tudni, de az biztos, hogy erre Vona Gábor – már csak szellemi adottságai miatt is – képtelen. A párt vezetőségében ugyanaz a szellemi zűrzavar uralkodik, mint a kormánypártéban, szellemiségüknek semmi köze a tradicionális keresztény és a klasszikus nemzeti radikális eszmeiséghez.

   A Szózat szerkesztőségének céljai világosak: a dróthálón az egész világ magyarságához eljuttatni, irodalmunkban, líránkban, az eszmékben és a tényekben megmutatni a régi és új, elfeledett-elhallgatott-elhallgattatott értékeket, betölteni egy pártsemleges, de célokkal és eszmeiséggel felvértezett sajtó szerepét. Láthatjuk, a Világhatalom gazdasági érdekei és Hollywood mocska meghódította az egyre hitetlenebb Európát, virtuális világa részben maga alá gyűrte kétezer éves kultúráját, keresztény-értékeit, erkölcsét. Az általuk uralt média hatalma erőszakosan beköltözött otthonunkba, velünk van, immár megszabadulni sem tudunk tőle. Árukat ad, álhírt, álhitet, álsikert. A gazdasági érdekek látszólag felülírják az erkölcsi normákat, e felől ne legyen kétségünk. Nekünk, a Szózat szerkesztőinek és Önöknek kedves Olvasó, a keresztény embereknek azonban kötelességünk, hogy kiálljunk a lelki gazdagság, a szellem értékei és hitünk mellett, bármi-bárki veszélyeztesse ezeket. Ne feledjük, hogy a média nem lehet hatalom felettünk, amit látunk-hallunk, az még nem feltétlenül a valóság, csupán amit el akarnak velünk hitetni. Utószónak álljon itt egyféle ars poeticának Ady Endre néhány sora(10):

Százféle bajnok mássá sohse váltam,
Ütő legény, aki az ütést álltam:
Így állva, várva vagyok egészen magyar;

 

*

Itt mondok köszönetet mindenkinek: Önnek OLVASÓ, hogy követ minket, érdeklődik és ír, kritizál, véleményt mond. Köszönöm a Szózatban megjelent írások szerzőinek fáradozását, különösen kiemelve Homoly Erzsó, Bazsó- Dombi Attila, Török András István, T.Ágoston László, Jóna Dávid, Szentjánosi Csaba, Törőcsik Attila a régi, és Czipott György barátom, az új honlap megálmodójának, valamint testvérem Péterfia Mária kitartó segítségét, akik áldozatos és odafigyelő munkája nélkül sohasem bírnám megjelentetni havilapunkat. Isten és Szűz Anyánk kegyelme segítsen továbbra is mindnyájunkat!

 

(1) »Kodály 125. – Zrínyi szózata – Kodály szózata«

(2) Günter Maschke: Freund und Feind – Schwierigkeiten mit einer Banalité Supérieure. Der Staat. 1994.

(3) http://www.szozat.org/szozatarh/showpage.php?pid=2735

(4) http://www.corvinuslibrary.com/ruszin/kszovetseg.pdf

(5) A Boldogságos  Szűz Mária,  a  Magyarok Nagyasszonya  pártfogása,  amelyet nemzetetek oly sokszor megtapasztalt történelme folyamán, vezesse;

egész hazátokat  a most elkezdődő új évezredben  a fejlődés, a haladás, a keresztény értékek, a szolidaritás, a béke után!  Szent II. János Pál pápa

(6) Prohászka Ottokár: Kultúra és terror, 56, 69. old.

(7) http://www.szozat.org/index.php/level-az-olvasohoz/7-level-az-olvasohoz-2014-2-ho

(8) http://valasz.hu/itthon/schmidt-maria-lazar-janos-nem-erti-104934

(9) http://pjmedia.com/spengler/2012/07/12/hungarian-suicide-song-redux/

(10) Ady Endre: Hunn, új legenda

Cságoly Péterfía Béla
főszerkesztő

szozattv


szozat a tiszta hang szentkorona OMLI Meghívó Hazatért liliomok aversereje Horthy szobor avatás arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo