Levél az olvasóhoz - 2010. 9. hó

A mennyek  országa hasonló a kovászhoz.
A gazdaasszony  elvegyíti három véka  lisztben,
és  a kovász átjárja az egész tésztát. 
                                   ( Mt 13,33)

 
 
Megjelenésünkkor, szeptember 4-én már három napja újrakezdődött a tanítás. Bízom benne, hogy az Alma Materek olyan szélesre tárják kapuikat, hogy a honi oktatásból végleg kiseperje a régóta óhajtott változások szele az elmúlt két évtized bűzös és áporodott szemléletét. Idő híján csak kevés, ugyanakkor bíztató minisztériumi intézkedés történt a tanévkezdésig. Így remélhetőleg véglegesen száműztük óvodáinkból az ultraliberális gender ideológiát, újra buktatható a hanyag vagy felkészületlen nebuló, több tucat intézmény pedig szakított a joggal kárhoztatott bolognai rendszerrel. De hogyan jutottunk ide, ahova? Németh László (1) szerint: „Mialatt a magyarság nagy teste az utolsó hetven-nyolcvan év alatt csak melegforrásokban és vulkánokban tudta fellökni és hallatni magát, idefönn a híg-magyarok és a jött magyarok egy új középosztályt neveltek, amely csak a népszínművekből ismerte, ami alatta van.”
Azóta újabb hetven év telt el. Mindeközben ugyanezek a híg-magyarok és jött magyarok újgazdag utódai ugyanazt a folyamatot indították be még kíméletlenebbül a módszerváltáskor. Persze nem rögtön az iskolákban kezdték. A kommunistából nagy buzgón kapitalistává vált hatalomátmentők kezében összpontosult a nyomtatott és az elektronikus sajtó, ahol kíméletlen rágalomhadjáratba kezdtek az oktatást a konzervatív mederbe visszaterelni akaró, elsősorban a történelmi egyházi iskolák pedagógusaival szemben. Ez a módszer, a sajtó által való megszállás nem új keletű. Bajcsy Zsilinszky Endre írta (2) 1920-ban: „Ez a fenékig rothadt, méreteiben, felépítésében, belső szervezettségében fejletlen, kinövéseiben és bűneiben túlfejlett budapesti kapitalizmus nőtt a nyakába a magyar újságírásnak, s ha a hírlapvállalatok tőkeerejének túlsúlyba jutása a tulajdonképpeni hírlapírással szemben természetes és általános európai jelenség is, a tőkének ilyen forrásokból való halmozása annál kevésbé természetes. De az már igazán természetellenes, hogy egy ilyen betegen fejlett kapitalizmussal szemben a magyar liberális politikának egy szava alig volt, hanem továbbra is beburkolta magát a liberalizmus ásatag jelszavába s irtózással fordult el az állami beavatkozásnak még a gondolatától is, amely a gazdasági életbe lett volna hivatva beleszólni. A szabad verseny- sóhajtották áhítattal legkiválóbb, igazán európai stílusú államférfiaink is.” Kísértetiesen ugyanezek a folyamatok zajlottak le az új parlamenti elit asszisztálásával a legújabb kori magyar gazdaságtörténelemben. A folytatólagos politikai háttéralkuk, az alkalmatlan és még alkalmatlanabb minisztériumi vezetők miatt – bár kormányok jöttek, kormányok mentek – az utóbbi húsz évben szembesülnünk kellett a magyar kultúra és oktatás minőségének folyamatos romlásával. Erre a folyamatra csak feltette a koronát az utolsó nyolc év liberálbolsevik művelődésügyi minisztereinek ámokfutása. Tudatosan lezüllesztettek, szétvertek, tönkretettek mindent, amit lehetett. Nem véletlen, hogy a művészi szabadságot többen újraértelmezhették immár szabadosságként, nem véletlen, hogy a nemzet színházában szexuálisan aberráltak, kábítószer-élvezők, tehetségtelen ripacsok és pozőrök garázdálkodhatnak. Nem véletlen, hogy a művészet és az alkotás felelősségét egyesek immár exhibicionizmusként élik meg. Nem véletlen, hogy végzett általános iskolásaink egy része funkcionálisan analfabéta, nem véletlen, hogy nincs már a kamaszok szemében a nyomtatott könyvnek becsülete, a most érettségizettek tudásanyaga szűkebb, hiányosabb apáikéhoz és nagyapáikéhoz képest, rangja a nullával egyenlő. Nem véletlen, hogy minőségi szakmunkásképzés sincs. Nem véletlen egyetemeink egyre fogyó hírneve, felhígult a diploma értéke, hiszen a minőség helyett a mennyiség lett a fontos.
Ezért kell a bevezető jézusi példabeszédet most megfogadni. Ezért kell újra egy konzervatív, nemzeti-radikális elemeket sem nélkülöző kovász az általánostól az érettségig. Ezért kell újrarakni az alapokat, ezért kell a kozmopolita-liberális oktatási káosz helyett rend és rendszer. Ezért kell majd diákjainknak ismét magyar klasszikusokat olvasni, ezért kell kötelező hit- és erkölcstan. Ezért kell kimondani, hogy minden tudás alapja a magyar kultúra, a magyar nyelv, a magyar irodalom és a magyar történelem, hogy legyen mire építkeznie az ifjúságnak. Ezért kell visszaadni az érettségi értékét és ezért kell kimondani, hogy az egyetemre bejutni elsősorban a megszerzett tudás jogán és nem a pénz jogán lehet.
Ugyancsak szeptember 4-én múlt három hónapja, hogy a politikai elit törlesztett bűneiből és hivatalos megemlékezéssé tette a kilencven éve történt tragikus ország rablás napját, valamint augusztus 20-án hatályba lépett az elszakított országrészek magyarjainak könnyített magyar állampolgársághoz jutásának alanyi joga. Ezek a régóta halogatott kis lépések azonban sajnálatos módon ismételt nagy hátralépésekkel folytatódtak a külügyminisztérium boszorkánykonyháján. Épp ezért a Szózat havilap minden harmadik számában újra és újra felhívjuk a figyelmet a Bolyongásokban a trianoni katasztrófára, hogy ne felejthessük.
 
(1)Kisebbségben, Kecskemét 1939.
(2)Nemzeti újjászületés és a sajtó, Budapest 1920.



Cságoly Péterfia Béla
főszerkesztő

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf