Levél az olvasóhoz - 2010. 7. hó


„Ha a búzaszem nem hull a földbe,
és nem hal el, egymaga marad,
de ha elhal, sok termést hoz.”
(Jn 12,24)




Pár nappal azelőtt, amikor ezeket a sorokat írom, P. Bulányi György piarista szerzetes  hazatért a Mennyei Atyához. Bulányi atyát 1943-ban szentelték pappá, majd 1945-től a debreceni piarista gimnázium tanáraként szervezett és vezetett kisközösségeket(1). Neve egybeforrt a magyarországi kisközösségi /bázisközösségi/ mozgalommal. Tevékenységéért /illegális államellenes szervezkedés/ 1952-ben a Rákosi-rendszer életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte. A börtönből 1960-ban amnesztiával szabadult, ezután szállítómunkásként kereste kenyerét, s mellette kitartóan dolgozott alapművén, mellyel a '60-as évek végére készült el. Munkájának címe: Keressétek az Isten Országát! /KIO/. Ez a szamizdatban hat kötetben terjesztett mű az evangéliumokban Jézus ajkára adott mondatok biblikus teológiai szintézisére épül, melyből az egy csúcsértékes Szeretet-istenkép kristályosodik ki. P. Bulányi a pártállami diktatúra és üldözés ellenére is újra kezdett kisközösségeket szervezni. Az általa vezetett (egybeszeretett), a jézusi üzenet lényegét kereső és azt megvalósítani akaró bázisközösségek eszmeiségét, meghatározta a jézusi örökség istenképe és az ebből kikövetkeztetett etika: lét-, magatartás- és sorsazonosság Jézussal.(2)
Bulányi atya a kommunista diktatúra által elsorvasztani akart katolikus hit és gyakorlat megtartásának szándékával hívta életre a Bokor-mozgalmat, s egy olyan egyház megvalósulásáról álmodott, mely alulról szerveződő bázisközösségekből áll.(3) Követ dobott az Állami Egyházügyi Hivatal és a békepapi mozgalom által ellenőrzött állóvízbe. A pártállamnak ezzel ellentétes céljai voltak: a közösség életterének beszűkítése, elszigetelése más testvér-szerveződésektől, s mielőbbi megszűnése. A katonai szolgálat Bokorból induló megtagadása elégséges indoknak bizonyult a nyílt üldözésre. A magyarországi egyházi vezetőkre gyakorolt állami nyomás hatására a püspöki kar az Állami Egyházügyi Hivatal által külön is folytatólagosan fenyegetett Lékai László bíboros-prímás vezetésével 1982-ben elítélte P. Bulányi tanait, eltiltotta őt a nyilvános misézéstől, kifogásolt téziseit pedig a Hittani Kongregációhoz terjesztette fel. A Kongregáció prefektusa (Ratzinger bíboros, ma XVI. Benedek pápa) 1986. január 31-én levélben felszólította P. Bulányit, hogy vonja vissza tanításait.(4) Az eretnekség vádja alól P. Bulányi mentesül, ha aláírja a Ratzinger bíborostól a II. vatikáni zsinat dokumentumaiból összeállított, tizenkét pontos listát. P. Bulányi aláírta ezt a listát, és kérte, hogy egy tizenharmadik, ugyancsak a zsinati dokumentumokból származó szövegrésszel kiegészíthesse azt: „Csak a lelkiismeretének tartozik engedelmességgel”. A prefektus így nem tekintette aláírtnak a dokumentumot, szerinte a kiegészítés viszonylagossá tette az állásfoglalást. A kompromisszum az egyházi büntetés 16. évében született meg: Bulányi páter kiegészítése a negyedik pont részeként bekerült a dokumentumba, amelyet ő így is aláírt. A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1997. szeptember 19-én tájékoztatta a nyilvánosságot arról, hogy „megszűntek a ... korábban hozott korlátozó intézkedések”.
Nem szűntek meg: ma, több mint tíz esztendő után is, csak a plébánostól meg nem hirdetett miséket mondhatott vasárnaponként egy városszéli kápolnában. Ezeknek az intézkedéseknek a hátterében Lékai prímás utódja, Paskai László bíboros, volt esztergomi érsek állt, aki /egyes források szerint érintettként/ a rendszerváltáskor meggátolta a kommunista rendszer bűneiben részt vállaló egyházi személyek megnevezését, szerepük tisztázását az elhallgatás-elhallgattatás taktikájával. Akárcsak a Bulányi-ügyben, ez a kierőszakolt hallgatás jelentősen csökkentette a hívek tisztánlátását, a püspöki karba vetett bizalmát, valamint vakvágányra juttatta a Magyar Katolikus Egyház erkölcsi megtisztulását a kommunizmus bukása után. Ennek célja nem a bűnösök elítélése lett volna, hanem a tények feltárása a hívek felé, amely megvalósíthatatlan a múlt feldolgozása és a kiengesztelődés híján. Államunk a rendszerváltozás után bocsánatot kért Bulányi atyától, nyugdíját a törvényes előírások alapján rendezte. Egyháza vezetői nem kértek bocsánatot tőle, életútját az egyházban integrálhatatlannak tekintették.
 Bulányi páter szerint: „Az Ószövetség egy nép, a zsidó nép eredetmondája, nemzeti kultúrája, Jézus előtti kultúrája. S Jézus azt mondta magáról, hogy mindazok, akik őelőtte jöttek, tolvajok és rablók, és nem hallgattak rájuk a juhok. Ő az ajtó. Aki ezen, rajta keresztül megy be, az üdvözül és talál legelőre. (Jn 10,89).Hogyan tehetjük ezek után meg, hogy mindörökre megnyomorítjuk Jézus tanítását azzal, hogy egy Jézus előtti nép és kultúra szöveggyűjteménye után ugyanúgy odatesszük a liturgia szavát, mint Jézus szavai után: Ez az Isten igéje.”
Nyilvánvaló, hogy Bulányi atya téziseinek megítélése nem a laikus hívők, hanem egyértelműen az egyháztörténészek és a teológusok dolga. Mindenesetre tény, hogy sem Ratzinger bíboros, sem Ruiz akkori és Ballcels későbbi piarista generális nem ítélte el tanait, valamint Kállay Emil SchP magyarországi exprovinciális kérésére mentesítették végleg 1997-ben a felhozott vádak alól,
Páter Bulányit joggal sorolhatjuk a XX. század legjelentősebb és legellentmondásosabb magyar katolikus papi személyiségei közé, mint Prohászka Ottokár püspök, P. Bangha Béla SJ és Mindszenthy József, az utolsó magyar bíboros-hercegprímás, bár megjegyzendő, hogy hithű katolicitásukon és szilárd jellemükön kívül meglehetősen kevés a hasonlóság.


 
(1) Életrajza és további adatok a Bokor közösség nyomán.
(2) Lásd: Keressétek az Isten Országát I-V. kötet.
(3) Hasonló indíttatású közösség a Regnum Marianum vagy a Fokoláre.
(4) Lásd: Nagypénteki levél


Cságoly Péterfia Béla
főszerkesztő

szozattv


szozat a tiszta hang szentkorona OMLI Meghívó Hazatért liliomok aversereje Horthy szobor avatás arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo