Levél az olvasóhoz - 2020. 9. hó

A 2020. év döntő lesz az elkövetkező évtizedekre, tán évszázadokra nézve. Megindult az iskolai oktatás, amely immár harminc éve egy ideológiai harc színtere, és ahol – be kell vallanunk – a konzervatív, keresztény oldal egyelőre vesztésre áll. Sokan ezt a tényt kételkedve fogadják, sokan el sem hiszik, arra hivatkozva, hogy egyre bővül az egyházi oktatási intézmények listája, hogy a Nemzeti Alaptanterv is átalakult, hazafiasabb, patrióta lett.
     Meg kell mondanom, hogy hiába a sok kiváló, jól felkészült pap-apáca pedagógus, a keresztény egyházak már utóvédharcokat vívnak vezetőik hibái vagy inkább súlyos bűnei, mulasztásai miatt. Miközben a konzervatív irányultságú papokat egyre inkább a háttérbe tolják, a katolikus egyházi vezetők minden egykori pápai intések dacára [http://www.szozat.org/index.php/emlekezet/tartalommutato/13223-legeltessuk-az-ur-nyajat-szent-x-pius-papa-antimodernista-enciklikajanak-szaztizeves-evfordulojara-emlekezve]. Vatikán II. zsinata óta divat azt az elmebetegséget hangoztatni, hogy az egyháznak állandóan „nyitnia kell”, meg azt hinni, „haladnia kell a világgal”, hogy a nyegléskedő, karizmatikus blődségeket, „jutubos hájpolások, fészbukozás”, feneküket gitárpengetésre az Oltáriszentség fele riszáló és primitívségeket hangoztató, beszélni sem tudó papok tudnak evangelizálni, azok nem értik katolikus hitünk lényegét. E súlyos bűnök eredménye a templomok elnéptelenedése, az egyház elnőiesítésének kísérlete és Nyugat-Európában egyre homokosabbá válása. Persze a közoktatásban sem jobb a helyzet. A szocialista majd liberális maffia megszállta az iskolákat, állandóan a jobboldali és hagyományőrző tananyag ellen ágálva. Már az egyensúlykeresést is elutasítják, lásd a színművészetin folyó műbalhé, ahol közpénzből garázdálkodna régi kommunista besúgótól kezdve az olyan vérliberális fattyúkig, akik a nemzetieket, a konzervatívokat egy kanál vízben megfojtanák. Ráadásul a radikális baloldal mindig talált igazolást arra, hogy miért teljesen jogos egy kiválasztott kisebbség erőszakos fellépés, mert nekik jogaik vannak… Ennek eredménye az, hogy az Országháznál épített Trianon emlékhelyet, egyes gerinctelen szarháziak ravatalozónk mondanak, vagy túl patetikusnak, és a szakrális jellegét is problémásnak tartják. Ez az emlékmű ugyanis szerkezetében a középkori zarándoktemplomok felépítését idézi, vagyis itt is ugyanúgy körbejárható a „szentély”, mint a korabeli templomokban, vagyis rögtön rúgnak egyet a keresztény egyházakba is. De ennél durvább az, hogy volt olyan magát újságírónak tartó gennyláda, aki többek közt különböző vélt indokokkal a belevésett magyar helyiségneveket fikázza, vagy azzal gyanúsítja a tervezőt, hogy „a rámpával és rajta a nevekkel legalább részben a szomszéd országokban élő magyarokat célozták meg, hiszen a választójogot Orbán ezekre a Magyarországhoz plátóian kapcsolódó csoportokra, mint saját választói tartalékbázisára terjesztette ki, amelynek a lojalitását a legkönnyebben biztosíthatja magának; A két „vesztes”, reaktív emlékezeti hagyományt a rendszerváltás utáni magyarországi jobboldali szubkultúra és a ráépülő emlékezetipar fonta átfogó, „össznemzeti” áldozatnarratívába, amihez kutatási irányaival, kérdésfelvetéseivel és keretezéseivel a nemzeti történetírás is segédkezet nyújtott.” Egy másik lapban így vélekedtek: „ Az előttünk mélyülő tér idézhetne sírgödröt, lövészárkot, mélybe vezető zsákutcát és hasonlóan nyomasztó dolgokat, de nem teszi. Méghozzá az elvarázsolt, vicces, mesés, regényes, malackodó vagy szimplán csak hülye nevek miatt.” 
    Tisztelt Olvasó! Aki ezek a destruktív hangok ellenére sem látja, hogy harcot kell vívnia a nemzeti-konzervatív oldalnak az iskoláink visszaszerzésért, annak érvként felhozom még azt a folyamatos hazugság- gyalázkodás cunamit, amelyet azok a magyarországi történészek és kutatók vagy irodalmárok ellen vezetnek, akik nem filoszemita szempontok szerint, hanem tényszerűen publikálnak a múlt eseményeiről. Gondolok itt a Raffai Ernő ellen folytatott hadjáratra, amit a hazudozásairól, csúsztatásairól ismerhető véleménydiktátor Ungváry Krisztián folytat, vagy Karsai László „történész” folyamatos holokausztmantráját, amit „érvek gyanánt” a neves jobboldali történészprofesszor Szakály Sándor, a Veritas Intézet főigazgatója ellen folytat, és sorolhatnám...
    Lássuk immár be, harcot- háborút kell folytatnia a nemzeti-konzervatív oldalnak tanintézményeink visszaszerzéséért. Ha most elbukunk, rövid időn belül egy múlt- és anyanyelve nélküli nemzet olvad be, olvasszák be hazaárulóink a liberális eszmekáosz nagy olvasztótégelyébe…

Cságoly Péterfia Béla
főszerkesztő