Levél az olvasóhoz - 2020. 1. hó
„Bennünket a világeseményekből legfőképpen az érdekel,
mi lesz az úgynevezett kis nemzetekkel,
főleg pedig: hogyan élhetjük a jövőben szabadon a magunk életét,
s betölthetjük-e a magunk hivatását itt, Európa szívében.”
/Bajcsy Zsilinszky Endre, 1943. december 9. Országgyűlés./
A 2019. évi önkormányzati választásainak némiképp nem várt eredménye óta, mind a Fidesz egyes politikusait, mind a jobboldali újságírókat a folyamatos magyarázkodás ördöge kerítette hatalmába, nem a megoldásra keresik a választ. Holott a részletek mindig a pokolbéli személynek behódoltaknak közreműködésében keresendők; a kérdés inkább az, hogy miért nem használja ki a kormánypárt minden politikai lehetőségét. Ennek igen csak jó példája Bencsik András, a Fideszt támogató média egyik vezéralakja, aki így sopánkodik: „A jelenkori európai társadalom immár két évszázada úgy van berendezve, hogy a tehetségesek zömét balra húzza. Rossz szájízzel követi az ember a kibontakozó budapesti színházi csatát, és nem tud ebben az ügyben teljes mellszélességgel kiállni az elvbarátai mellett. Fél mellszélességgel sem. Aztán belebotlik egy cikkbe, ami a childfree, magyarán önként vállalt gyerektelen életmód iránti toleranciáról és elfogadásról szól, és akkor egy pillanat alatt megérti, hogy miről is szól ez az amúgy a jobboldal számára megnyerhetetlen kultúrkampf. Azért megnyerhetetlen, mert bár nekünk van igazunk, ők ebben jobbak. Tehetségesebbek. Nem véletlenül van így, hanem szükségszerűen”.
Kezdjük tehát az elején! Az a fogalom, hogy „megnyerhetetlen” sohasem mondható ki még a legrosszabb, legelkeserítőbb helyzetben sem, lásd Hunyadi János, Dobó István… Ez legalább akkora marhaság, mint a baloldali (immár inkább zöld-liberálisként a kapitalista uralmat támogató) megmondóembereket lángelméjű génekkel vizionálni. XIII. Leo pápa belátva a társadalmi fejlődés rossz irányba való menetét 1878-tól kezdődő, a dolgozó társadalom mindennapjait szociális szempontból értékelő enciklikáinak hatására valamint társadalmi igazságosságra szólító törekvéseit a baloldali mozgalmak megszervezésével maga a Tőke próbálta ellehetetleníteni (az önmaga által előidézett társadalmi bizonytalanságra, a borzasztó élet- és munkakörülményekre valamint Európában számtalan nagybirtokkal is rendelkező Katolikus Egyházra, a pásztor mentalitástól egyre távolabb került főnemes katolikus klérusra való hivatkozással. Leo pápa már püspök korában is harcosan képviselte a szegények érdekeit (Marx „A tőke” /melynek eredeti címe A tőke: A politikai gazdaságtan bírálata/ bő tíz évvel az enciklika előtt jelent meg). A baloldaliság tehát inverz másolatnak látszik: „pusztán egy reakció és szembeszegülés volt” az addig fenntartott és változatlan értékkel szemben. Teoretikusaik egyszerűen nem csináltak mást, mint mindabból a keresztény-szociális törekvésekből táplálkozva, amit eredetileg a jobboldal alkotott, (akkor még nem nevezve így) fordított másolatot készítettek. A baloldali történelmi események és alakok – túlzás nélkül mondhatjuk – egyetlen esetben sem tekinthetőek a »szent szellem« megnyilvánulásainak, sem a történelem-felettiség, sem a politika-felettiség nem mutatkozik meg bennük, hiszen éppen a politikának és a történelemnek való végleges kiszolgáltatottság, a vazallusszellem és annak való alávetettség az, ami elveikben, mentalitásukban és bennük megnyilatkozik. Antitradicionalitás, ateizmus – vagy éppen egy absztrakt istenre hivatkozás –, materializmus, kommunizmus, modernizmus, demokratizmus, egalitarizmus, provincializmus, internacionalizmus, anarchizmus, liberalizmus, plutokratizmus – és ezek másolatai. Ha politika jobb- és baloldaliság ellentétpárt egy kiterjesztés értelmében vesszük, a hősök, a szentek, az istenek nehezen volnának baloldalinak tekinthetők, míg a kiterjesztett avagy principiális értelemben vett jobboldaliság korántsem tűnik lehetetlenségnek még ilyen viszonylatokban sem. Egy zseniális gondolkodó Julis Evola már 92 éve megjósolta, ha a nyugati- keresztény orientációjú civilizáció nem lesz képes alapvető változásokra előbb vagy utóbb összeomlásra lesz ítélve. A „Nyugat elvesztette a parancs és az engedelmesség; a tett és a hierarchia, a szellem hatalma, az istenember iránti érzékét. Az összeomlás kezdetét ideiglenesen kitolta az első majd a második nagy világégés, és a kommunizmus évtizedei, majd hirtelen feltűntek a „wilkommenskultur” korszakának megszállói, elsősorban Afrika és a harmadik világ (tiers-monde) gazdasági menekültjei mellet az iszlám térhódítók és söpredéke. Ma ez a harc teljes összeomlásra áll, mert az agymosott „Nyugat”, eleve bukásra ítélt, beléjük sulykolt, felforgató eszméket próbál fenntartani. Szintén Evola írta: „A demokrácia – mondják – a népek önkormányzata; De ha ragaszkodunk az önkormányzathoz mindig a kormány és a kormányzottak közötti megkülönböztetésbe ütközünk; Ezért a demokrácia kebelében fel kell merülnie egy antidemokratikus tényezőnek, amelyet hiába próbálnak a szavazati jog alapelveivel és a nép általi szentesítéssel elnyomni. Azt mondjuk hiába, mert a magasabbrendűek magasabbrendűsége többek közt abban fejeződik ki, hogy képesek a valódi értéket felismerni, a különböző értékeket hierarchizálni, vagyis az egyiket a másik fölé vagy alá rendelni.” Ha ezt az elméletet értelmiségiként magamévá tudom tenni, belátom, hogy a keresztesháború kora újrakezdődött, támogatom az Orbán Viktor által is felvázolt illiberális demokráciát. Kétségtelen tény ugyan, hogy a Fidesz és Orbán Viktor sok hibával kormányoz, hogy olyan új jobboldali, ultra-keresztény pártra lenne szükség, amely szakítva a neokapitalizmus jelenlegi világgyakorlatával, a társadalmi fejlődés egy magasabb és igazságosabb lépcsőfokára, a keresztényszociális – nemzeti radikális politikát folytat. De ennek most nincs itt az ideje! A mottóban olvasható Bajcsy Zsilinszky Endre gondolatok sohasem voltak ilyen aktuálisak a magyar nemzet számára. Most nem lehetünk finnyásak és félrenézők. Ne higgyük, hogy ez a felforgató maffia megváltozik. A kormányzópárt magasabbrendű személyeinek, mint vezetők zéró toleranciát kell-kellene hirdetni a jelenlegi káros gyakorlatokkal szemben. A kormánynak gyökereiben kell megváltoztatnia az oktatást óvodától az egyetemekig, mert felületes és túl engedékeny „nemzeti” alaptanterv alkalmatlan, valamint eltávolítani a felső és középfokú intézményekben bujkáló, ifjúságrontó (úgynevezett LMBTQ), anarchista, posztkommunista- neoliberális értelmiség tanárait, akik immár alapvetően zöld-környezetvédő álarcban újabb és újabb megtévesztett generációt nevel-nevelhet ki. Minden politikai- jogi eszközzel fellépni az olyan egyetemi karok valamint sajtó és hírorgánumok ellen (ha már törvényi büntető tétel a holokauszt és a kommunizmus tagadása), akik valótlanságokat állítanak, vagy már a címben is megtévesztenek, mint (a teljesség igénye nélkül): mint mikor Gyáni Gábor (aki szerint nyert Magyarország a trianoni diktátummal) és Gerő András történész kétségbe vonja, kiforgatja Romsics Ignác professzor az állítását, hogy a „a zsidó származású népbiztosok és népbiztoshelyettesek aránya elérte a 60, sőt valószínűsíthetően a 70-75 százalékot” vagy Veszprémy László Bernát: Hungarista nagy papunk? (Prohászka Ottokárról szóló, címében provokatív) írásokat. Ehhez azonban egy megregulázott, az igazságot szem előtt tartó bíróságot is kéne működtetni. Ma a magyar „független” bíróságok már a jogszolgáltatást sem biztosítják (lásd Szeviép ügy), nemhogy a társadalmi igényt a bűnösök méltó megbüntetésére (lásd a lassan tíz éve húzódó vörösiszap per, vagy, hogy a Szegedi Törvényszék büntetés-végrehajtási bírája döntött az olaszliszkai emberölési ügy 15 év fegyházbüntetésre ítélt harmadrendű vádlottjának /végül nem megvalósult/ feltételes szabadságra bocsátásáról). Megbüntetni a bizonyíték nélküli álhírterjesztőket és valótlanságokat állítókat, mint, hogy az Unhack Democracy Europe aktivistái 170 interjút készítettek szavazókörökben ellenzéki szavazatszámlálókkal, jelentésüket Brüsszelben, az Európai Parlamentben mutatták be. A rendezvényt a Demokratikus Koalíció képviselője, Dobrev Klára szervezte. „Ezek az interjúk azt mutatták, hogy sok helyen volt rossz gyakorlat, rendellenesség és volt csalás is országszerte (Orbán Viktor 2018. kétharmados győzelmekor, szerk.), beleérte a szavazatvásárlást, a szavazók és a szavazatszámlálók megfélemlítését. Láttunk hamisított szavazási naplókat és buszokkal szállított szavazókat Szerbiából, Ukrajnából és Romániából" – mondta az egyik kutató, Banuta Zsófia; rendszerszintű visszaélésekről volt szó, de arra nincs bizonyíték, hogy ezeket a kormány rendelte meg. Viszont a parlament összetétele nem tükrözi teljesen a választói akaratot – állítják. Többen beszéltek a központból érkező nyomásról és az incidensek mintázata arra utal, hogy nem egy két elszigetelt ügyről, hanem országos jelenségről volt szó. Úgy tűnik, nyomást gyakoroltak. az azonban nem világos, hogy ez központi utasításra, vagy túlzott megfelelési vágyból történt. De az biztos, hogy megtörtént” – mondta a szervezet vezetője, Garvan Walshe. Kisöpörni az ellenzék sajtótrükkjeit a világhálórol, odafigyelni és felelősségre vonni a közösségi oldalakon valótlanságokat állítókat. Az eddigieket félretéve naponta sulykolni kell a Fidesz kormány eredményeit, a fiatalságnak pedig hétről-hétre feleleveníteni, hogy a kommunisták és utódaik (Gyurcsány, Horn Gyula és társai) milyen mérhetetlen erkölcsi és egzisztenciális kárt okoztak a magyar nemzet minden tagjának.
„Ez a harc lesz a végső” éneklik az egykori és mostani elvtársak, és most egyet kell érteni velük. Magyarország ma ugyanolyan szirt a tengerben, mint anno Nándorfehérvárnál Hunyadi és Kapisztrán serege. Ha sikerül fenntartani a lengyelekkel való szoros együttműködést, ha keleti szomszédaink politikusai belátják, hogy most összefogni kell a keresztény vallás-, európai kultúrkör védelmében, akkor esélyünk van egy illiberális és föderatív alapokon működő új Európa létrehozásában és megtartásában.
Cságoly Péterfia Béla
főszerkesztő
