Levél az olvasóhoz - 2019. 9. hó

„Aki ellentmond, azt ne ellentmondással büntesd,
hanem tanítsd,
mert senki sem gyógyítja meg a bolondot azzal,
ha maga is megbolondul”

       /Antisthenés görög filozófus *Kr.e 444-†322/

 


Közelednek a polgármesteri és képviselőtestületi választások hazánkban, a köztársasági elnök október elejére írta ki – a következő években a magyarországi települések jelenét-jövőjét meghatározó –  voksolást. Az államfő arra biztat mindenkit, hogy „állampolgári jogával élve vegyen részt az idei önkormányzati választáson; „Demokráciánk erejét, stabilitását a nemzet választójoggal rendelkező polgárainak szabad és felelős akaratnyilvánítása biztosítja. Az 1990-ben megtartott első szabad választások óta minden alkotmányos feltétel adott ahhoz, hogy magunk döntsünk saját sorsunkról, a jelenünket és jövőnket meghatározó kérdésekről.”– írja közleményében. Sajnos ez a valóságban egyáltalán nem így van….
Ennek elsődleges oka az, hogy az állandóan foltozgatott önkormányzati választási törvény hatására a „nagypolitika” csatározásai teljesen rákönyökölt, maga alá szorítja, valójában ellehetetleníti – az eredeti szándék szerint helyi érdekeket szolgáló – a szabad önkormányzati választást. Problémát okoz még az is, hogy nagyon-nagyon kevés kivétellel az egyéni anyagi-politikai érdekek vagy személyes bosszúvágy határozza meg ennek a kampánynak a hangulatát is, vagyis ki ígér többet, vagy ki utál kit-kiket jobban. A jobbító, valóban üdvözlendő elképzelés szerint a parlamenti választások a politikai-ideológiai küzdelmet, az önkormányzati pedig a helyi, politikától független érdekérvényesítést szolgálta volna. Az önkormányzati választások azonban egyre inkább félidős politikai erőfelmérésnek tekinthetők, hol tart a jelenlegi kormány és hol az ellenzék. A leggusztustalanabbak pro vagy kontra a vallási hovatartozással manipulálnak, hogy Németh László megfogalmazásával éljek, ők a „mélymagyarok” legalja, vagy, hogy Szabó Dezsőt idézzem, a szellemi asszimiláció mintapéldányai. Ennek jó példája a több médiumból már kiebrudalt Balavány György zsurnaliszta kijelentése: „Azért utálom a Fideszt, mert keresztyén vagyok”. Vagy, hogy néhány baloldali zsidó készen áll arra, hogy együttműködjön az ex-szkinhed vezette [ál szélsőjobboldali párttal* szerk.], a Jobbikkal – írja a nemzetközi zsidó hírügynökség. A Jewish Telegraphic Agency felidézi, hogy 2011-ben Magyarország legnagyobb zsidó szervezete, a Mazsihisz még az akkor nyíltan „szélsőjobboldali” Jobbik betiltására szólította fel az Igazságügyi Minisztériumot, a pártot fasisztának titulálva. Megjegyzik: ehhez képest érdekes fordulat, hogy  néhányan a zsidó közösségben, sőt magában a Mazsihiszben is a Jobbikot legitim partnernek tekintik a „demokratikus változás” elérésre érdekében. A politika azonban változik – írják –, ezért a Fidesz-ellenes zsidók – többek közt a Mazsihiszen belül is – most már partnerként tekintenek a Jobbikra. Hozzáteszik, hogy a közelgő önkormányzati választások egyébként is abszurd politikai szövetségeket szültek: egykori legnagyobb kritikusai fognak most össze a Jobbikkal, mint az MSZP vagy a DK.  Mivel a közvélemény-kutatások eredménye szerint közös ellenzéki jelölteknek lehet nagyobb esélyük, ezért több körzetben a baloldali pártok támogatóikat arra biztatják, hogy annak a Jobbiknak a politikusára szavazzanak, amely párttól korábban még egységesen elhatárolódott a baloldal, csak azért, mert most az adott körzetben a legesélyesebb. Álságosságban nem maradnak el azok sem, akik különböző okok miatt vagy kiszorultak a politikai életből vagy csak már a perifériáján mozozgnak. Ezeknek semmi sem drága, jó példa, hogy az SZDSZ egykori éceszgéberei most összefogtak a Fideszben kegyvesztettekkel, hogy új „jobboldali” erőt hozzanak létre. Megtalálható itt az egykori Ávós leszármazottakon és Tölgyesi Péter valamint ifjú Rajk Lászlón keresztül több, a jelenlegi kormánypártban egykor jelentős pozíciót betöltő személy.  Bod Péter Ákos, Magyar Nemzeti Bank exelnök, Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke, miniszter, Jeszenszky Géza, a Kárpátalját az ukránoknak átjátszó ex külügyminiszter, volt washingtoni majd oslói nagykövet, valamint a Kádár-rendszernek elkötelezett békepapi idők egyik utolsó főpapi figurája Beer Miklós, nyugalmazott váci megyéspüspök, Ferenc, Róma püspökének migrációval kapcsolatos állásfoglalásának legfőbb magyarországi letéteményese. „Régi, ócska trükk” – írtja nagyon helyesen Stefka István a blogján – „csinálj egy választási pártot, téveszd meg politikai programoddal  az embereket és az útban lévő politikai erőt le lehet söpörni”. Mondhatnánk azt is, hogy ne panaszkodjunk, ebben is utolértük a nagyvilágot! „A választási kampányban egyes politikusok címlapra szeretnének kerülni” nyilatkozta Morawiecki lengyel miniszterelnök, amikor  Jiszrael Kac új izraeli ügyvezető külügyminiszter első tévés szereplésén felidézte a néhai Jichak Samir kormányfő mondatát, amely szerint „a lengyelek az anyatejjel szívták magukba az antiszemitizmust”. Gusztustalanságban, az átlagválasztó megtévesztésének hiányára tehát sem a lengyelek, sem mi nem panaszkodhatunk.
    Magyarországon a rendszerváltás óta egyetlen politikai párt volt, amely komoly szellemi háttérrel rendelkezett, a MIÉP. A Magyar Út Körök mozgalom olyan erkölcsi és intellektuális háttér birtokában volt, amelyben benn foglaltatott a MIÉP frakció számára fő irányvonalként a keresztény értékrenden működő, szociális- társadalmi igazságokat feltáró, Németh László, Bajcsy Zsilinszky Endre nevével fémjelzett nemzeti radikalizmus. [Ezt próbálta lemásolni Orbán a 2002. vereség után a meghirdetett Polgári Körökkel] Az azonban, hogy, hogy éltek vele az más kérdés… A MIÉP, a Fekete Gyula betegsége majd halála után hanyatlani kezdő Magyar Út Körök mozgalom következményeként, és az egyik alapító majd pártvezér Csurka István emberi gyengéi miatt megbukott [egyes nézetek szerint utasításra verte szét]. Az a klasszikusan konzervatív és jobboldali értelmiségi réteg, amely Antallt gyanús színrelépése miatt eleve árulónak tekintette, vagy akiknek a MIÉP, egyes arányt tévesztett vezetői miatt, túl radikális volt, és amely a Fidesz 1995-ös polgári fordulata után beállt mögéjük, mostanra végtelenül csalódott. Bár más alternatíva híján rájuk voksolt-voksol továbbra is, úgy látja, hogy Orbán és köre, miközben regnálásuk óta jelentősen előrelépett a gazdaság, az ország védelme és védelmi képessége, és valamennyit a határon túl élők ügye is, csak jól lavírozik. Egyértelmű, írtam is már róla(1), hogy a Fidesz az illiberalizmus zászlajába burkolódzva inkább egy szűk kör gazdasági vállalkozást segítő szervezet, mint egy klasszikus, jobboldali eszmék által irányított polgári párt. Nem engednek fórumot a konzervatív másképp gondolkozóknak, miközben a Horthy-rendszer politikai hibáiból sem tanulva, akár támogatások odaítélésével is túl nagy teret biztosítanak a külföldi multinacionális cégeknek, biztosítóknak és bankoknak, a német és újabban az izraeli befolyásnak, ezek révén a magyar establishmen újbóli [a szegényebb rétegek és a munkavállalók egyenlőtlen adóztatása és a magas Áfa kulcsok révén] tőkefelhalmozásának. Világosan látszik, hogy új, jobboldali pártra lenne szükség, amelynek körvonalai, ma 2019-ben, sem földön sem égen nem rajzolódnak ki. Ne búslakodjunk, bízzunk a jövő nemzedékében, hisz egykor Friedrich Hölderlin német költő ezt állította: „Wo aber Gefahr ist, wächst das Rettende auch” [ahol pedig nő a veszély, közeledik a megmentő], vagy, ahogy Jakab apostol írta levelében: „Közeledjetek Istenhez, hogy Ő is közeledjék hozzátok”. Mi akkor tehát a teendő, szavazzak vagy ne szavazzak, van e alternatíva? Vidéken, a kisebb településeken [ahol általában mindenki ismer mindenkit] természetszerűleg nagyobb az esély, hogy a köz javára sikerül polgármestert és képviselőket választani, de erre sincs garancia. A vidék ösztönösen egészséges szelleme és az értelmiséget megújító ereje egyre csökken, elsősorban a földbirtokok koncentráltsága, a hagyományos paraszti életet- megélhetést biztosító kis és a tőke által uralt, elsősorban a multinacionális kereskedőláncokat kiszolgáló nagybirtokok arányának torzulása [az utóbbi javára] miatt. Sajnálatos tény az is, hogy így a vidékiek városokba való özönlése folyamatos, a frissen diplomázott vagy szakmát szerzett falusi fiatalok nem térnek haza, vagyis a városok térnyerése és az ezzel kapcsolatos attitűdök is egyre nőnek. A tanintézmények immáron nem a művelt emberfők, hanem a technokraták oktatására kényszerítettek. A kivételeket eltekintve a nagyvárosok és a nagyobb települések pedig egyértelműen a pénzéhes, a szűk parlamenti elitbe még vagy már be nem férő megélhetési politikusok karmába kerülnek, ráadásul a települések központi anyagi támogatása is egyféle, ki nem mondott politikai háttéralku része.
    Az átlagpolgár úgy véli, amit eddig kapott az úgynevezett rendszerváltóktól az kevés, a társadalom nem kiegyenlítődik, hanem egyre inkább szétszakad, morálisan is, anyagilag is. Sem egyetlen ember, sem a magyar társadalom legtöbbje nem lett sem okosabb, sem butább, sem boldogabb, sem  boldogtalanabb a rendszerváltás óta, legfeljebb érettebb lett, változást akar. Embernek lenni, valódi és igaz embernek lenni, és emberi módon élni. „Mindnyájan ma a holnapot éljük, – a holnap: a holnapután. Sorsunkat a jövőbe vetjük, azt hisszük a holnap érünk oda;… mert azt senki sem gondolja komolyan, hogy amit ma csinál, az teljes értékű élet” vetette papírra e máig érvényes gondolatokat Hamvas Béla. E meditatív felvetés összefüggésében döntsünk, mit akarunk, elmegyünk és választunk, vagy sem!

Cságoly Péterfia Béla
főszerkesztő


1.    http://www.szozat.org/index.php/bolyongasok/tartalommutato/9959-csagoly-peterfia-bela-orban-viktor-kormanyzasanak-jobboldali-kereszteny-konzervativ-gyokeru-filozofiai-biralata

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf