Levél az olvasóhoz - 2019. 7. hó

A nyár, bokáig meztelen,
kövek parazsán lépdel.
Közelről asszonyarca van.
Mint te, olyan egészen.

        /Bella István: Nyár/

Nyár. 35 fok. Betűket izzadnak a könyvek is. Vajon a politika, a betegségek, a balesetek, a szegénység miért nem mennek „örök szabadságra”? Mert a társadalom, mint az itatóspapír felitta őket és egyre súlyosabbá válik ezért. Micsoda ellentét, hogy egyre jobban ledobjuk magunkról a ruhákat, míg közben egyre jobban felöltözünk autóinkba-utazásainkba-kicsapongásainkba…mert ha a nyár, akkor „megérdemeljük”, „mikor ha most nem” vezérelvek mentén megszálljuk a hegyeket, tengereket, turista paradicsomokat (már akinek van rá pénze), hogy élményhordozókká váljunk, mint a méhek virágpor hordozókká és berepüljünk velük énünk-kaptárába. Nincs is ezzel gond, hiszen amíg kiszámíthatjuk, hogy egy hordóra, hány pohár jut, hogy egy négyzetkilométer tengerre hány nyaraló, addig az arányszám jó értéket mutat.
    De ahogy a hőség, a habzsolás nem enged minket el, ugyanúgy fogva tart majd minket az a kérdés, hogy szabadságunk tényleg szabadság-e, nyaralásunk tényleg nyaralás-e? Hiszen, ahogy dolgozunk, ahogy élünk, úgy fogunk kikapcsolódni is….

Dolgozz, munkálj. A szép, a jó, a hasznos,
mihelyt elkészül, az élethez áll.
Minden jó mű egy-egy szabadságharcos.
Légy hű magadhoz, olyanokat alkoss,
ne fogja a halál!

                /Illyés Gyula : Ars Poetica/

    Mindenesetre egy könyv jó, ha van velünk, mert „legyezni is tudjuk vele magunkat”, de a strandon, szállodában, mindig olyan hűséggel fog minket várni, mint a kutya. A Biblia: az igazi széf, amit nem kell zárni, zárkombinációiról Max Lucado írt a  „3:16 A remény számai” c.  könyvében. De legyen nálunk egy kis alázat, szerénység, figyelem, odaadás is, hogy megértsük, meglássuk annak a helynek, városnak a lényegét, ami megajándékoz minket a napokkal.
    A Szózat, minden kedves olvasójával van, az internet nagy közösségében az együvé tartozás szellemiségét segíti, táplálja, hangja Márai hangja az Ulysses-ben /Szabad Európa Rádió hangja/, de alkotóinak kortárs visszhangja is, sőt templomok hűs ölelésével is jelen van olvasói lelkében.
    Ne felejtsük, a NYÁR: DOLGOZIK! A nyár végig dolgozza önmagát, és vele együtt elég sokan, ezért ahogy a szavak közötti szünetet, úgy becsüljük meg azokat, akik éppen szüneten vannak, azokkal együtt, akik az élet, az egész év, a magyar valóság összetett, gyönyörűen-katartikus történelmi mondatait írják éppen tetteikkel.

    Minden kedves olvasóknak, és minden embernek ezen a földön igazi nyárrá vált szabadságot, munkát kívánunk, azzal a vággyal, hogy folyóiratunkkal párhuzamosan Szózat legyen minden élményük!

Szentjánosi Csaba