Levél az olvasóhoz - 2019. 5. hó
Útálom és arcába vágom:
– Száz év, de tán kétezer óta
őrült, mocskos, aljas világ ez,
ez a farizeus Európa!
/Szabó Lőrinc: Hazám, keresztény Európa/
A húsvétvasárnapot megelőző nagyhét 2019. áprilisban elsősorban nem a kereszténység legnagyobb ünnepéről, nem Urunk Jézus Krisztus haláláról és feltámadásáról szólt, hanem a párizsi Notre-Dame égéséről. Még lángolt az épület, amikor a liberális sajtóból özönleni kezdett egy végtelenül gusztustalan hír kavalkád, amelyben a legképtelenebb hozzászólások, megállapítások és vélemények hangzottak el, köztük tucatjával franciaországi mohamedánok kárörvendő nyilatkozatai.
Francis Fukuyama filozófus az ezerkilencszázkilencvenes évek elején írta le, hogy szerinte a történelmi haladás, mint ideológiák közti harc tulajdonképpen véget ért, és a hidegháború időszaka, a berlini fal lebontása után a világban a liberális demokrácia uralmának kora következik, a politika és gazdasági liberalizmus elkerülhetetlen győzelmével. Ez az elmélet mára látványosan megbukott, láthatjuk a mainstream média által évtizedek óta sulykolt mantrák mind valótlanok. Persze most sem tagadták meg magukat. A drótvilágon olvastam azt az őrületet, amely jellegzetes módon a Notre-Dame pusztulása nyomán arról elmélkedik, hogy „improduktív” dolog is templomot építeni, hisz ennek „semmi értelme”. Idéz egy tudományos igényű dolgozatból, amely kimutatta, hogy a Notre-Dame felépítése csaknem 150 milliárd mai forintnak megfelelő összegbe került, majd így folytatja: „Ez önmagában nem mond túl sokat ahhoz, hogy lássuk, mekkora társadalmi ráfordítást igényelt ezeknek az építményeknek a felhúzása, az egészet hozzá kell mérni a korabeli becsült GDP-hez. Ezekből az adatokból viszont az következik, hogy a munkába állítható erőforrások több mint ötödét olyan terület szívta el, amelynek nincs semmiféle gyakorlati haszna”. A tanulmány meg is jegyzi, hogy ez a mai szemmel ésszerűtlen erőforrás-felhasználás valószínűleg pár száz évvel elnyújtotta „a sötét középkorként” ismert időszakot. Holland tervezők szerint viszont óceáni műanyagszemétből kellene a Notre-Dame leégett részét pótolni. Szerintük azzal, hogy a tetőt és a ledőlt huszártornyot újrahasznosított műanyagból építenék meg, a Notre-Dame nem csak a katolicizmusnak lenne a szimbóluma, hanem egy felelősebb jövőnek is. Arról nem is beszélve, a jövőben kevésbé kéne így hasonló tűzesettől tartani. Szerintük így a felújításra összegyűlt pénzt az óceánok tisztítására lehetne fordítani.
Persze a liberális politikai elit sem akar kimaradni az ingyen cirkuszból és kevesebb feltűnést kelteni. Emmanuel Macron francia elnök kinyilvánította, a Notre-Dame-ot öt éven belül újjá kell építeni, sőt, „az eredetinél még szebbé kell majd varázsolni”. Ezzel összefüggésben elhangzott az is, hogy a szintén leégett és elpusztult 93 méteres nyíl alakú huszártornyot nem eredeti állapotában, hanem „egyfajta modernséget” tükrözve kellene újjáépíteni. Ezért a Le Figaróban 1170 építész, restaurátor, egyetemi tanár fordult nyílt levélben Emmanuel Macron francia államfőhöz, türelmet, elegendő időt, megértést és nem utolsósorban megfelelő szakértelmet kérve a párizsi Notre-Dame újjáépítéséhez. A francia építész társadalom és a világ építész szakmájának színe-java fejezi ki aggodalmát Macron tervei és szokásához híven kapkodó, diktatórikusnak tekinthető intézkedései miatt. A kritika középpontjában egy rendkívüli eljárással elfogadandó törvény szerepel, amelyet néhány óra alatt szövegeztek meg a francia elnök közeli emberei, és négy nappal a tragikus tűzeset után már a Szenátus előtt volt. Ez a törvény lehetőséget adna a jelenleg hatályos jogszabályok megkerülésére, így a Notre-Dame újjáépítése során ki lehet hagyni a szakértői konzultációkat is, és „politikai időnyomás” hatása alatt végeznék el a gigantikus restaurációt,egyebek mellett a közbeszerzési szabályokra sem kellene tekintettel lenni. A tiltakozó építészek, szakemberek, kutatók és értelmiségeik szerint pedig a szakmának és a szakértőknek kellene elsőbbséget biztosítani, a Macron-féle politikai sikerkergetéssel szemben. Az aláírók a párizsi Notre-Dame-ot egy olyan zseniális alkotásnak tartják, amely az egész emberiséghez kötődik.
A Bataicu.com-nak azt nyilatkozta a párizsi Notre-Dame egykori főépítésze, Benjamin Mouton, hogy az épület tűzbiztonsága elsőosztályú volt és nem hiszi, hogy a székesegyház tetőszerkezete komoly külső hőhatás nélkül meggyulladhatott volna. Feltételezése nem alaptalan: 2016 szeptemberében már letartóztattak egy terrorcsoportot koordináló nőt, aki egy gázpalackokkal töltött gépjárművet akart felgyújtani a Notre-Dame előtt. Az ex-főépítész nem gondolja úgy, hogy szerencsétlen véletlen volt csupán a katasztrófa. Ugyan még nem járt az épület maradványai között, ugyanakkor aggódik, az oltás közben használt víz által okozott károk miatt. Azt is mondta, hogy a víz akár az épület szerkezetét is megrongálhatta, mivel a tűz és az oltás óriási hősokkot jelenthetett a köveknek. Szintén veszélyesnek tartja, hogy a tetőt tartó boltívek nélkül a falak stabilitása is csökkenhetett. Ezért nem túl bizakodó az újjáépítés sikerességében, és szerinte nem lehetséges, hogy komoly hőhatás nélkül alakuljon ki egy ekkora tűzvész, és aki úgy vélte, hogy a katedrálisban kialakított tűzvédelem a legmagasabb szinten volt. Hozzátette azt is, hogy a tetőszerkezetet teljesen lefedte egy tűzbiztonsági rendszer, amelyben több ponton elhelyeztek biztosítóberendezéseket. Ezek azonnal lekapcsolnak, ha valahol zárlatot érzékelnek, így teljességgel kizártnak tartja, hogy elektromos eredetű lenne a katasztrófa oka. Ráadásul a tetőszerkezet tölgyfából készült, ami rendkívül ellenálló fafajta. Az elején valódi fűtőterhelést vesz igénybe egy ilyen katasztrófa előidézése. A tölgy különösen ellenálló fa – mondta Mouton. Így tehát a tűz oka egyelőre rejtély marad…
Ennek és a többi franciaországi, katolikus templomokban bekövetkezett tűzesetek kapcsán felvetődik a kérdés, ezek a mindent elemésztő lángok az Antikrisztus eljövetelét jelzik e? John Henry Newman, a későbbi konvertita és bíboros, még mint anglikán lelkipásztor 1835 ádventjében négy prédikációt tartott az Antikrisztusról. Ezek a beszédek ismertté váltak, mert maga Newman többször is kiadta őket. Csekély változtatásokkal még konvertálása után is publikálta őket. Hogy az Antikrisztus milyen szorosan függ össze egy nagymértékű hitehagyással, Newman a következőképpen fogalmazta meg e prédikációk egyikében: „Más szavakkal, a bűn embere aposztáziából fog születni, vagy legalábbis aposztázia által kerül uralomra, vagy egy aposztáziára következik, vagy nem létezne aposztázia nélkül. Így szól az inspirált szöveg, és gondoljuk meg, milyen figyelemre méltó a Gondviselés menete”. Lukács evangélista ezt tanítja: „Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltástok ideje.”(1) Urunk eme szavai ádvent első vasárnapjának evangéliumában minden évben újra és újra elhangzanak. Azt követően, hogy Krisztus kimondhatatlan szorongattatásokat és katasztrófákat jövendölt meg az idők végezetére, a fenti szavakkal bátorítani akarta övéit: a legnagyobb szükségben a megváltás már nincs messze többé. E szavakat ezen kívül az Antikrisztusra is vonatkoztathatjuk. Az első pillanattól kezdve bizonyos, hogy nem az Antikrisztusé – bármely időben jöjjön is el – az utolsó szó. Egy régebbi dolgozatomban írtam, hogy „a Világ sorsát a kezdetektől a jó és a gonosz, Isten és a Sátán iránt elkötelezett szereplők párharca befolyásolja. A mélypontok és csúcspontok hullámzása közelíti vagy távolítja el a helyes úttól az embert”.(2) Az én, konzervatív-katolikus értelmezésem szerint Jézus, a dóm égésére összegyülekezett és ott énekelve imádkozó hívek könyörgése megindította, és parancsára Szent Mihály főangyal elűzte a Sátánt, eloltotta a tüzet.
Ugyanekkor az események ebbéli alakulása közvetve ismét rámutatott a magyarországi katolikus egyház egyre törékenyebb, egyre inkább fogyatkozó állapotára, súlyos belső válságára. Csodálkozunk és nem érjük, hogy ma hazánkban egyre kevesebb a szolgálatot végző pap, falusi plébániák tucatjai állnak üresen a paphiány miatt, amit értelemszerűen az ottani katolikus közösség sínyli meg. Csodálkozunk, és egyre szomorúbban vesszük tudomásul, hogy gyakran barátaink és családtagjaink közül is sokan nem gyakorolják rendszeresen keresztény vallásukat, szinte alig
van fiatal. Sokan csodálkozunk és nem értjük, hogy lehetséges, hogy magát egy kereszténynek mondó ország kormánya és miniszterelnökhelyettese miért tart kapcsolatot és miért támogat egy olyan szektát, mint a megélhetési „prédikátor” Német Sándor által összegründolt „Hit”
gyülekezete. Pedig a válasz igen egyszerű. XIII. János pápa halála meghiúsította a II. Vatikáni Zsinat eredeti szándékát – most fel nem sorolt legfontosabb tíz újítása – nem megerősítették a katolicizmust, hanem hozzájárultak a napjainkban tapasztalható fokozatos elsorvadásához.
Georg May, pap és a Mainz-i egyetem katolikus-teológiai fakultásának nyugalmazott professzora „Igazi és hamis reform” elemző irata a II. Vatikáni Zsinatról első ízben 1978-ban jelent meg. Két fontos megállapítássort osztok meg most. Az elsőben felhívja a figyelmet: „A püspökök között évtizedek óta uralkodó vélemény, miszerint ahhoz, hogy az egyháznak jövője legyen, egyre jobban meg kell felelnie és engednie egy morbid társadalom kívánságainak és elképzeléseinek, tökéletes téveszmének bizonyult. Az egyház e viselkedés folytán a társadalom peremére szorult; Másfelől az úgynevezett liturgia-reform sok helyütt a protestáns elvek és viselkedésformák átvétele, aminek következtében elrettentő protestantizálódást idéz elő. Ezáltal megint csak a hitet, az Egyház alapját veszélyezteti. Holott a liturgiának feltétlenül tekintetbe kell vennie az egyháztörténelmet és a katolikusok környezetét, körülményeit. Az Egyház liturgiájában nem tehet úgy, mintha nem történt volna meg az ortodoxok szakadása és a protestánsok elpártolása. Ezért nem fordulhat vissza egy olyan liturgiához, mely ezekkel a megrázó tényekkel nem számol, hanem elfogulatlanul és ártatlanul a keresztények egységét feltételezi.”. A második: „Erkölcstelen papok aláássák a bizalom maradványait, mely még a klérussal szemben megmaradt bornírtsággal tartják távol a lelkeken végzendő munkától azokat a papokat, akik nem a progresszista és modernista teológia(3) iskoláján mentek keresztül; Különösen az ökumenista »üzem« lúgozta ki szabályosan az egyházat, elvette tőle hit-szubsztanciáját és szétrombolta profilját. Az emberek előtt csak mint a sok vallási közösség egyike jelenik meg, és ahogy e közösségek egyre közömbösek lesznek a számára, úgy lesz a katolikus Egyház is érdektelen a többség, a társadalom számára”. Korunkban az ökumenisták különösen sokan hivatkoznak a Szentlélekre, és mondják: a zsinat és az azt követő megújulás az ő műve volt. Felmerülhet bennünk a kérdés: a zsinatig a Szentlélek nem volt jelen az Egyházban, és keresztény őseink egészen eddig tévúton jártak és sötétségben éltek? Az Egyház mindig is vallotta, hogy az imádság törvénye a hit törvénye [lex orandi, lex credendi]. A kultusz tehát sajátos jelrendszerrel rendelkező kommunikáció, Isten és a természetfeletti létre meghívott ember között. Misztérium, melynek jelrendszere Isten és ember viszonyát hivatott kifejezni. A tradicionális latin rítusban e jelrendszer a dogmáknak [hitigazságoknak] mintegy tükörképe, vagyis: azt tesszük, amit hiszünk. Hisszük, hogy a Szentmise elsődleges értelemben áldozat, az Isten iránti hódolat kifejezése, és engesztelés a bűnökért. Ez a tradicionális Szentmisében nyilvánvalóan látszik: a pap nem a népnek, hanem a népért végzi szolgálatát. Mindenki azonos irányba fordul [coram Dei]. Az oltár közepén – azt uralva – a Megfeszített ábrázolása van. A felajánlás valóban felajánlás, és nem csupán adományok előkészítése egy közös eucharisztikus, gitáros agapéhoz. Ez a „reform” ma Magyarországon is meghozta a „gyümölcsét”, miközben a vasárnapi szentmiséken alig lézengenek Szűz Mária országában, „Hit” gyülekezet szócsövében, az ATV-ben, a katolicizmusból az Egyház belső meghasonlásai miatt kiábrándult és megtévesztett tömegek ringatják magukat hamis áhítatban csalárd tanítók által. No persze ezen sincs mit csodálkoznunk. A magyar püspöki kar tagjai között is egyre kevesebb a Jó Pásztor. Az elébb említett szekta médiájában nyilatkozott[eléggé el nem ítélhető módon] Beer Miklós váci püspök, aki szerint nem kell apokaliptikus értelmezést kreálni[a Notre-Dame égése] köré, „akármilyen csodálatos is egy kőtemplom mint művészeti örökség, nem szabad elfelejteni, hogy Jézus az élő templomot, az embert tartja a legnagyobb értéknek. Érdemes tehát arra gondolni, hogy mi az életünkben, ami igazán fontos. A kőtemplomot tiszteljük művészeti értékéért, de az igazi érték az ember”. A püspöknek nem ez az első botrányos nyilatkozata, ebben az esetben „csak arról” feledkezik meg, hogy a katolikus egyház megszületése óta a hagyományok őrzésének bástyája volt, minden más progresszista és modernista újítás.
Április utolsó napjainak híre volt, hogy az USA-beli jezsuiták lapjában Ferenc pápát óvja csíksomlyói látogatásától.(4) Evvel kapcsolatban én, amit botrányosnak tartok az az, hogy a magyar jezsuiták csak igen lanyha nyilatkozatban cáfolták a felháborító vádakat. Egyébként számomra egyre ellentmondásosabb, megosztóbb a jezsuiták viselkedése. Most elsősorban nem Ferencre, Róma püspökére gondolok. Karl Rahner, Henri de Lubac, Yves Congar jezsuita teológusokat a II. Vatikáni Zsinat kezdetekor majdnem kizárták az Egyházból, majd XXIII. János pápa váratlan halála után meglepetésre Rahner a zsinat vezető teológusa, modernista főideológusa lett. A II. Vatikáni Zsinat előestéjén a központi zsinati komisszió konferenciája listát készített azokról a teológusokról, akiknek majd a zsinat alatt a püspökök mellett kell állniuk. Ezen a konferencián Lefebvre érsek, bizottság egyik tagja megjegyezte: „Itt van valami, amit nem értek. Előttünk van a javasolt szakértők listája. Ugyanakkor előírásunk van, mely megtiltja, hogy olyan teológusokat tegyünk erre a listára, akiket az Egyház elítélt. Ezen a listán azonban három elítélt teológus neve is szerepel.” A zsinat nagy intellektusai – de Lubac, Congar, Rahner, Murray – mind el lettek ítélve tévtanaikért a II. Vatikáni Zsinatot megelőző utolsó tíz évben! Ma mindazt, amit ők tanítottak, az Egyház tantételeiként tartják számon. Nagy Töhötöm kilépett jezsuita szerzetes más jezsuitákkal együtt többek közt szabadkőműves(5) voltáról híresült el. Manapság pedig a magyar jezsuiták által működtetett Párbeszéd Házában tartott előadást többször is, [Sajgó Szabolcs SJ, évtizedekig Kanadában élő jezsuita szerzetes moderálásával] az a volt „rendszerváltó” politikusokból álló, Sólyom László, Tölgyesi Péter, Rajk László és Pálinkás József nevével fémjelzett liberális és álkonzervatívokból álló Eötvös csoport, amely fő ellenségképe a magyar keresztény konzervativizmus.
A Notre-Dame, vagyis a Mi Asszonyunk katedrális lángoló tüze mindenképp figyelmeztető. Isteni jeladás a francia és az európai keresztények, így az összmagyarság számára is. A francia forradalom alatt, 1789-ben gyakorlatilag szétverték, kalapáccsal leverték a művészi szobrok fejét. Az 1792. szeptemberi mészárlások idején a papságot elpusztította a jakobinus-szabadkőműves csőcselék. Bukásuk után azonban a francia katolikusok teljesen újjáépítették, és így hirdette napjainkig az Úr és a Szűz Anya dicsőségét. Arthur Moeller van der Bruck német kultúrtörténész szerint: „Konzervatívnak lenni nem azt jelent, hogy attól függünk, ami tegnap volt, hanem abból élünk, ami örök”. Tudjuk csak az Isten hatalma örök, bízzunk a Mi Asszonyunk újbóli feltámasztásában. Éljen Krisztus Király- Vive le roi du christ!
1. Luk 21,28
2. http://www.szozat.org/index.php/bolyongasok/tartalommutato/9959-csagoly-peterfia-bela-orban-viktor-kormanyzasanak-jobboldali-kereszteny-konzervativ-gyokeru-filozofiai-biralata
3. http://www.szozat.org/index.php/emlekezet/tartalommutato/13223-legeltessuk-az-ur-nyajat-szent-x-pius-papa-antimodernista-enciklikajanak-szaztizeves-evfordulojara-emlekezve
4. https://stoffangyorgy44.blogstar.hu/2019/04/30/marc-roscoe-loustau-aki-szentszeknel-feljelentette-orban-viktort-es-a-szekelyeket/72152/
5. http://gepujsag.hu/arhext/szozatarh/showpage.php?pid=3503
Cságoly Péterfia Béla
főszerkesztő
